2013. május 15. szerda

Nyolcadik rész: Újabb remények

Luigi, amikor elolvasta Daisy levelét, egy kicsit megkönnyezett, Peach Hercegnő csodálkozva nézte őt.

-Mi történt?

-Semmi, csak olyan szép búcsú levelet írt nekem! Megmutatom!

Peach is elolvasta, ő igazán sajnálta, hogy ez történt.

-Sajnálom! Nem erre számítottam. Fáj, hogy nem láthatod már?

-Nem tudom, végül is igen.

-De ne félj, mindent el fogok követni, hogy tudjatok találkozni!

-Köszönöm!

-Majd még kereslek! Szia!

-Szia!

Elköszöntek egymástól, majd távozott Ranocchiával. Luigi meg hazament.

-Na, mit mondott nekeda Hercegnő?

Kérdezte Mario, Pauline most épp nem volt ott.

-Csak Daisy küldött nekem egy búcsú levelet, meg is mutatom!

Mario is elolvasta, majd így szólt.

-Ez szomorú! Sajnálom, hogy így alakult!

 

Peach és Ranocchia bementek a bevásárló központba. Egészen véletlenül itt volt Pauline és Wario is. A Hercegnő egyből felismerte a nőt, ezt mondta Ranocchiának.

-Az ott nem Mario barátnője?

-Nem tudom.

-Hát egyértelmű, hogy ő az. De akkor miért van mással? Mi a tipped?

-Fogalmam sincs. Nem ismerem őket.

-Figyeljük egy kicsit őket! Rendben van?

-Felőlem!

Fél órán keresztül követték őket, majd arra lettekk figyelmesek, hogy megcsókolják egymást. Peach felháborítónak tartotta.

-Ezt nem hiszem el! Ez megcsalja Mariot!

-De miért foglalkozik velük, Hercegnő?

-Mert nagyon megkedveltem őket és nem akarom, hogy szenvedjenek! Szerintem tudatni kéne erről Mariot! Csinálok róluk egy képet, és elküldöm neki!

Elővette a telefonját, majd lefényképezte őket, ahogyan csókolóznak.

-Remek, remélem hamarosan véget ér ez az érdek kapcsolat! Menjünk haza! És tartsd magad a megbeszéltekhez!

-Igenis Hercegnő!

Visszamentek a kastélyba. David már türelmetlenül várta a feleségét.

-Csak, hogy megérkeztél, drágám!

-Én is vártam, hogy hazaérjek, hogy már lássalak újra téged!

-Ezt már szeretem!

Megcsókolták egymást, azonban azt csak kevesen tudták, hogy ez a csók nem volt őszinte egyáltalán.

Nem sokkal később Peach és Daisy beszélgettek.

-Átadtam neki az üzenetedet!

Mondta Peach, és ekkor Daisy elsírta magát, majd odabújt a legjobb barátnőjéhez. Ezért Peach is megkönnyezett.

-Jaj, Daisy! Ne sírj már! Ne hagyd, hogy így uralkodjon feletted David! Titokban nem tudtok találkozni?

-Nem, mert félek és akkor őt fogja bántani és nem engem!

-Megértelek, de szerintem megéri kockáztatni. Ha szeretnéd, akkor segítek benne, bár nem akarlak rá beszélni a rosszra.

-Nagyon köszönöm, de nem vagyok elég bátor hozzá.

-A szerelem mindennél erősebb! Figyelj csak! Megkérem Davidot, hogy utazzunk el valahová és amíg mi távol vagyunk, addig te tudsz találkozni Luigival korlátlanul.

-Hát de az a Ranocchia úgy is keresztbe tenne nekünk! Leskelődik és alig várja, hogy lecsapjon, majd menjen árulkodni Davidnak.

-El lehet hallgattatni, bízd csak rám! Tudok vele bánni.

-De hogyan? A múltkor is nagyon kegyetlenül beárult minket!

-Ez nem így van, ő nem ilyen kegyetlen, csak fél Davidtól!

-Komolyan mondod? És te ezt honnan tudod?

-Úgy, hogy ma beszéltem vele! Eddig nem mert neki ellent mondani, de ha beszélek vele, akkor nem fog beárulni titeket!

-Köszönöm! Akkor ezek szerint tudsz rá hatni?

-Hát persze! Arról is tudott, hogy átadtam Luiginak az üzenetedet, mert David megint figyeltet engem, nem bízik bennem valamiért. Annyira nem is izgat, de megígérte, hogy hallgatni fog róla.

-Ennek örülök, remélem valóban tartani fogja a száját, mert akkor nagy baj lesz.

 

Mario és Luigi otthon voltak, megbeszélték, hogy megnéznek közösen egy szerelmes filmet.

-Hát akkor előkészítek mindent a filmnézéshez!

Mondta Mario.

-Rendben van.

-Addig válaszd ki mit szeretnél megnézni.

Luigi szétnézett a DVD-k között, majd sikerült egyet választania. Ez egy olyan film volt, ami két szerelmespárról szól, akiket a sors elválaszja egymástól őket. Ugyanis ez a régi időkben játszódik, és a társadalmi különbségek nem engedik meg, hogy ők boldogok lehessenek, de legalább mindent megtesznek egymásért.

-Legyen ez!

-Oké, ez jó lesz! De ez olyan szomorú! Biztos, hogy ezt akarod?

-Igen, én még nem láttam.

-De sírni fogunk rajta.

-Nem baj!

-Nekem nincs kedvem sírni.

-Na, légyszi!

-Jó, de csak a te kedvedért.

Végül betették és valóban nagyon szomorú film volt, mindketten meghaltak és együtt temették el őket. Ráadásul egy gonosz ember okozta a halálukat. Mindketten sírtak rajta, ekkor ért haza Pauline, aki nem értette mi van velük.

-Veletek mi történt? Miért sírtok?

Kérdezte meglepetten a nő.

-Hát, csak megnéztük ezt a filmet.

A lány kinevette őket.

-Jézus Mária! Két érzelgős szaralakkal van dolgom?

Luigi erre ideges lett.

-Nem vagyunk szaralakok, de te viszont az vagy! Menj csak a szeretődhöz!

-Te fogd be a szád! Úgy is te húzod a rövidebbet!

Mario közéjük állt.

-Most álljatok le! Luigi, te meg ezt a szerető dumát felejtsd már el!

-Még mindig hiszel ennek?

-Ne kezdjük el elölről, kérlek!

-Majd meglátod, hogy nekem van igazam! El is mentem innen!

Odébb állt, Pauline mentegetőzni kezdett.

-Nem tudom mit képzel ez magáról! Ugye nem hiszel neki?

-Persze, hogy nem! Szeretlek!

-Én is téged, drágám!

-Ha megkérném a kezedet, igent mondanál?

-Hogy ne! Minden álmom egy pompás esküvő, ami hozzám illik! Persze Luigi nélkül mégjobb lenne, de tudom, hogy lehetetlen!

-Jól tudod!

-És nem akarod megkérni a kezem? Biztos arra készült, ha már megkérdezted!

-Majd egyszer ennek is eljön az ideje!

-Ahogy akarod, drágám!

 

Közben a kastélyban Peach rábeszélte a férjét, hogy utazzanak el valahová.

-Mit szólnál, drágám, ha elutaznánk valahová kettesben?

Amit a férfi nem is tartott olyan rossz ötletnek.

-Ezt már szeretem, szépségem! A kívánságod számomra parancs, nézz ki magadnak egy helyet! Oda megyünk és annyi időre, amennyire csak te akarod.

-Legyen egy hónap!

-Rendben van, cicám!

-Elmegyek az utazási irodába, hozok pár katalógust.

-Ne menj te sehová! Ranocchia, azonnal gyere ide!

Amilyen gyorsan csak tudott, futott is.

-Mit parancsol uram?

-Most azonnal menj el egy utazási irodába és hozd el összes katalógust! Úgy értem, hogy minden fajtából egyet.

-Igen, uram! Indulok is!

-De csipkedd magad, nem érünk rá! Na menj már!

Rohant is.

 

Mario elhívta Luigit vásárolni, mert egyedül nem akart menni.

-Eljössz velem vásárolni, Luigika?

-Minek? Mikor ott van neked Pauline! Miért nem vele mész? Különben sem vagyok Luigika!

-Hát, mert neki akarok venni ajándékot, ami meglepetés, azt szeretném, ha segítenél kiválasztani.

-Születésnapja lesz vagy mi?

-Nem, hanem csak úgy figyelmességből, hogy érezze, hogy szeretem.

-A szeretet nem a drága ajándékokon múlik.

-Ki mondta, hogy drága ajándékot akarok neki venni? Csak egy kis apróságot.

-Jó, elkísérlek!

-Rendben, köszönöm! Jó testvér vagy!

-Szívesen!

Elindultak, bementek egy ajándékboltba.

-Mit szeretnél venni neki?

Kérdezte Luigi.

-Te mit vennél?

-Ennek a nőnek? Tudod, hogy semmit.

-A barátnődnek, te kis buta?

-Ékszert. A nők szeretik az ékszereket.

-Igazad van, akkor menjünk innen és nézzünk be egy ékszerboltba.

-Oké!

Összefutottak Ranocchiával, aki szembe jött velük.

-Nézd csak ki van itt!

Szólalt meg Luigi.

-Hello, Ranocchia!

Köszönt rá Mario.

-Sziasztok!

-Mi járatban vagy erre?

A kezében utazási katalógusok voltak.

-A Herceg és a Hercegnő elutaznak egy hónapra! Peach Hercegnő ötlete volt, hogy Luigi és Daisy tudjanak találkozgatni nyugodtan.

Luigi felháborodott, haragudott Ranocchiára.

-Nyugodtan? Szeretnéd, mi? Hogy majd szépen beköphess a Hercegnek! Tudom, hogy ez a terv, engem nem nézel hülyének, te felhőkarcoló!

-Nem vagyok felhőkarcoló és nem foglak beárulni titeket, ugyanis megígértem a Hercegnőnek!

-Ígérgetni lehet, de neked egy szavadat sem hiszem el!

-Sajnálom, hogy elvesztetted felőlem a bizalmadat és igazad is van. De nekem a szüleim értékeket tanítottak és én becsületes vagyok.

-Lehet mondani bármit, akkor sem fogok benned megbízni! Legalább elismered, hogy igazam van, valóban nagyot hibáztál, amit már nem is nagyon fogsz tudni helyrehozni. Nagyon nehéz dolgod lesz! Ha meg kockáztatok, akkor nekem annyi! Tehát?

-Nem akarsz találkozni Daisy Hercegnővel?

-Várod az alkalmat! Húzz el innen nagyon gyorsan, mert beverem a képedet!

Ranocchia szó nélkül odébb állt, Luigi nagyon mérges volt.

-Miért beszélsz így vele, Luigi?

-Szerinted? Ez árult be minket, amikor elmentünk kettesben! Hátsó szándékai vannak és játssza a nagy becsületest! Te elhinnéd?

-Hát nem tudom, nekem rendes fickónak tűnik, láttam az őszinteséget a szemében!

-Tényleg? Mert én nem! Tudod, hogy óvatosnak kell lennem! Eddig te sem akartad, hogy találkozzak vele!

-Igen, igazad van! Nem szabad megbízni az ilyen alakokban, ez is David csapdája lehet, amit rajta keresztül akar megvalósítani! Nekem van egy olyan érzésem, hogy a Herceg zsarolja szerencsétlen fiút, és ő meg fél tőle.

-Ha így is van, akkor meg főleg nem fogja elmondani.

-Ki fogom szedni belőle és ha így van, akkor segítünk neki megszabadulni a Hercegtől.

-És mégis hogyan? Megzsarolod, hogy beszéljen?

-Nem zsarolom meg, de tudok hatni az emberekre, majd meglátod!

-Jó, majd meglátjuk!

Ranocchia hazaért a katalógusokkal, odadta Davidnak.

-Köszönöm, most menj a helyedre! Estig látni sem akarlak!

Majd odament a feleségéhez, hogy válasszon helyet.

-Itt vannak a katalógusok, kiválaszthatod hová menjünk.

-Az jó lesz, ha estére eldöntöm?

-Igen, drágám! Akkor majd este megmondod hová menjünk.

 

Mario és Luigi hazamentek, ekkor Mario vacsorázni hívta Pauline-t.

-Ugye elfogadod ma este a vacsorameghívásomat?

A nő nagyon megörült neki.

-Hát persze, már azt hittem soha nem hívsz meg vacsorázni! De mondd, hogy Luigi otthon marad!

-Persze, hogy itt marad, a ma este csak kettőnkről szól.

Este indultak is, így Luigi egyedül maradt otthon, végre elmehet, anélkül, hogy Mario kémkedne utána.

Mario és Pauline asztalhoz ültek és mikor elfogyasztottak mindent, Marionak volt egy meglepetése. A zsebébe nyúlt, majd elővette a gyűrűt.

-Szeretném megkérni a kezedet! Ugye feleségül jössz hozzám?

A nő megdöbbenve nézett Mariora és egyenlőre semmit sem tudott mondani.

0 hozzászólás
2013. április 21. vasárnap

Hetedik rész: A búcsú

Luigi este elment otthonról, ezért Mario elhatározta, hogy követi testvérét, mert nem akarja, hogy mégjobban belefolyjon a hercegi család életébe. A tengerpartra ment, ott egy gyönyörű titokzatos nő várt rá, Rosalinda. Róla Mario sem tudta levenni a szemét.

-Biztos vagyok benne, hogy ő is a hercegi családba tartozik. Érdekes, akkor miért nem láttam a bálon? Lehet, hogy ott sem volt. Biztos vagyok benne, hogy az a levél is tőle érkezett. Csak Luigi számára volt látható az üzenet? Különös ez a nő, mintha varázsereje lenne.

Innentől kezdve el sem mozdult onnan.

-Szia Luigi!

Köszönt neki Rosalinda.

-Szia! Örülök, hogy látlak.

Válaszolt Luigi.

-Én úgy szintén.

-Furcsa, de te honnan tudtad hol lakom?

-Egyszerűen tudom, azt inkább ne kérdezd meg.

-Miért? Mikor kijöttem tőled, nem egyből hazamentem. Vagy végig követtél?

-Nyugodj meg! Én nem követek senkit, nincs szükségem arra, hogy bármit megtudjak. Mondtam, hogy ne kérdezd ezt, mert ez az én titkom.

-Bocsánat.

-Nincs semmi baj! Látni szerettelek volna és jobban megismerni téged!

-Én is kíváncsi vagyok rád, olyan titokzatos vagy! És persze egyben gyönyörű is.

-Köszönöm! Mit szólnál, ha én innen beleugranék a tengerbe?

Elég magas volt ahhoz, hogy bárki leugorhasson onnan.

-Meg ne próbáld, biztos halált jelentene. Miért kérdezted?

-Talán, mert nincs miért élnem. Nagyon magányos vagyok, senki sem szeret!

-Ne mondj ilyet! Én szeretlek!

-Komolyan mondod?

-Hát persze. Miért nem ismerkedsz? Miért élsz az erdő közepén? Miért nem mozdulsz ki? Ezért vagy magányos! Én segítek neked!

-Nem lehet! Nem tehetsz semmit! El kell mennem, de még visszatérek! Menj haza!

Rosalinda levetette magát a magas szikláról a tengerbe, ami Luigit szíven ütötte, mert nem  számított rá, mivel azt írta visszatér, erre meg. Azt hitte öngyilkos lett a szeme láttára. Letérdelt a sziklára és nézett lefelé a tengerre, ahol leugrott. A víz csobbanását nagyon halkan lehetett hallani, hiszen eléggé messze volt tőle. Csak nézett lefelé és sírni kezdett. Egy másik szikla mögött Mario mindent látott, ezért úgy gondolta oda kell mennie Luigihoz. Hátulról megérintette a vállát.

-Sajnálom! Nagyon el lehetett keseredve, hogy csak ezért hívott ki, hogy szemtanúja legyél a halálának!

Luigi hátrafordult, de nem mondott semmit, ezért Mario szólalt meg ismét.

-Honnan ismered és mióta? Nekem miért nem mondtad el?

-Egyszer láttam csak, amikor Daisyvel eltévedtünk az erdőben, megláttuk a kastélyát, ezért segítséget kértünk! Nem gondoltam volna, hogy kinyomozza hol lakom!

-Érdekes ez a nő, még a levele is az volt, amit neked küldött, mi meg csak üres papírt láttunk.  Nem furcsa ez neked?

-De az! Még az is az volt, hogy azt mondta vissza fog térni, erre meg levetette magát.

-Nincs kizárva, hogy visszatérjen! Menjünk haza, nincs itt semmi dolgunk!

Hazamentek és lefeküdtek aludni. Azonban Luigi csak fordolódott, a történtek hatására nem tudott elaludni. Reggel nem ment ki a szokásos időben reggelizni, Mario már hiányolta, de Pauline nem.

-Mi van már Luigival?

-Hagyjad! Biztos berúgott az éjjel!

-Jaj, hagyjad már! Nem rúgott be! Meg is nézem mi van vele.

-Remélem holtan találod!

-Hogy mondhatsz ilyet?

Ezt Mario elég komolyan vette most.

-Tudod, hogy nem mondom komolyan, mit borulsz már ki rajta?

-Ez nem vicces!

-Jólvanna, inkább nézd meg mi van vele!

Mario benyitott hozzá, azonban Luigi nem volt a helyén.

-Elment!

Pauline-nek felcsillant a szeme, hogy nincs itt, reménykedett, hogy sokáig vissza se jön, de abban már nem, hogy örökre elment.

-Hová mehetett korán reggel?

-Fogalmam sincs!

-Folytassuk a reggelit.

-Nem lehet, te folytathatod, de én megkeresem őt!

-Már megint? Biztos a Hercegnőknél van!

-Akkor is! Egyél! Én mentem!

Mario el is indult, a sziklákhoz ment, ahol előző este is voltak. Hátha odament megkeresni a titokzatos lányt. Azonban a parton nem volt, hiába ment végig rajta.

-Miért tűnsz el állandóan?

Felment a sziklákra, pont oda, ahol előző nap éjjel beszélgetett a lánnyal. Luigi ott ült, ezért Mario odaszaladt hozzá.

-Jól vagy?

Kérdezte aggódva.

-Igen, csak várom, hátha visszajön! Mikor hazamentünk, nem tudtam elaludni, ezért körülbelül egy óra múlva elindultam és már több órája itt várok.

-Akkor semmit sem aludtál az éjjel? Miért akarod, hogy visszajöjjön?

-Mert érzem, hogy vissza fog jönni.

-De nem fog, ha igen, akkor úgy is jelezni fog, ahogy tegnap is. Gyere haza és aludjál!

 

Pauline egyedül reggelizett, de közben csöngetett valaki. Felállt és ajtót nyitott, Peach Hercegnő állt ott.

-Jó reggelt! Ugye nem zavarok?

Utcai ruha volt rajta, mint amit bárki más is hordana, ezért Pauline nem tudta, hogy ő a Hercegnő. Az esküvőn már látta, de annyira nem jegyezte meg, hogy most fel is ismerje.

-Jó reggelt! Nem, miben segíthetek?

-Mario vagy Luigi itthon van?

-Nincsenek, de hamarosan megjönnek. Megvárod őket itt?

-Hát attól függ mikor jönnek!

-Egy 10 percen belül itt vannak! Gyere be és várd meg!

Beengedte, megkínálta egy teával. Közben féltékeny is lett, hogy egy nő Mariot keresi. Azt viszont nem értette, miért keresi mindkettőjüket.

-Amúgy megtudhatom ki vagy? Miért keresed Mariot és Luigit?

-Peach Hercegnő vagyok és azért, mert üzenetet hoztam Daisytől Luigi számára.

-Ehhez mi köze Marionak? És nincs telefonja Daisynek?

-De van, csak David elkobozta, hogy még véletlenül se tudja őt felhívni.

-De Marionak mi köze hozzá? Luigi mindjárt hazajön, elmentek valahová és Mariot ki lehet hagyni ebből a baromságból.

-Azért, mert ők nagyon jó testvérek.

-Te aztán tudod, mi?

-Nem azok?

-Nem, tehát hagyd békén Mariot!

-Én azt hittem, hogy jóban vannak, a bálra is együtt jöttek el!

-Nem érdekelsz! Megvárod őket csendben? Ha meg nem tudod befogni, akkor menj el! Ülj le a kanapéra!

-Kérlek, ne beszélj így velem, én is normális hangnemet ütök meg veled szemben, tehát elvárom ugyanezt!

-Csak idegesít, hogy Mariot keresed, mikor ő az enyém!

-Ne aggódj, férjnél vagyok, nem hajtok rá!

-Ki tudja, a biztonság kedvéért figyelni foglak!

-Nincs miért aggódnod! Ha egyszerre jönnek haza, akkor Luigit viszem magammal és nem Mariot.

-Őt elviheted, de vissza se hozzad!

-Látom nem kedveled!

-Ki nem állhatom, borzalmas egy alak, de a tied lehet nyugodtan!

-Daisynek kell.

-Akkor az övé, csak vigyétek el innen örökre!

-Miért nem szereted?

-Kölcsönös! Miért szeressek egy olyat, aki gyűlöl engem, ő kezdte el az egészet, már mikor először látott, akkor se voltam neki szimpatikus.

-Ez szomorú! Próbálj meg vele kibékülni. Ha te kedves vagy vele, akkor értékelni fogja és nem lesz köztetek harag.

-Kit érdekel? Úgy is mindig megjegyzéseket fog tenni! Nem tudom mi baja van, de szerintem egy kicsit irigy Mariora, mivel ő jobb nála, és ez neki nem tetszik, azt akarja, hogy neki se legyen senkije.

-Ezt te biztosan tudod? Elmondta?

-Dehogy mondta, semmi pénzért nem vallaná be, de átlátható. Mario is ezt mondja, és ő jól ismeri, tehát hiszek neki.

-Akkor majd erről is beszélek vele! Ha meg összejön Daisyvel, akkor biztosan meg fog veled békélni, mivel akkor neki is lesz valakije, már ha tényleg így van, ahogy állítjátok.

-Marionak biztos elmondta, neki mindent elmond. Tehát biztos, hogy igaz.

-Nem tudom!

Hamarosan beállítottak, meglepetésben volt részük, amiért itt van Peach Hercegnő.

-Hercegnő, mit keresel itt?

Kérdezte meglepetten Mario.

-Luigival szeretnék beszélni.

-Mivel kapcsolatban?

-Bocsi, de ez nem rád tartozik.

-Sejtem mi az!

-Szerinted mi?

-Daisy?

-Igen.

-Nem nagyon akarom, hogy Luigi belekeveredjen a hercegi életbe, az nem a mi világunk, ezért akarom, hogy távol tartsa magát tőlük. Nem rossz indulatból mondom, meg semmi bajom nincs veletek, sőt kifejezetten kedvellek, csak David Herceg nem túl barátságos. Nagyon befolyásos, és ha begurul, akkor te is tudod mire képes. Nem akarom, hogy Luiginak baja essen emiatt.

-Megértem. De szeretném, ha Luigi is mondana valamit és nem helyette beszélnél.

Luigi ezt mondta.

-Igaza van Marionak, azonban én nem akarom megszakítani teljesen a kapcsolatot veletek, tehát hallgatom, hogy miről akarsz velem beszélni.

-Akkor menjünk és üljünk be valahová!

-Rendben van!

El is mentek, ekkor Pauline ezt mondta.

-Örülj neki, hogy van egy kis nyugtunk tőle, nagyon zavaró volt már a jelenléte.

-Állandóan piszkálódtok, én meg ezt nem szeretem. Nem tudtok kibékülni?

-Hát nem tudom, csak irigykedik rád! Ezért akarom, hogy legyen valakije, talán akkor majd leszáll rólam.

-Félek akkor is, hogy David bántani fogja.

-Nem fogja, ne aggódj már ennyit!

-Remélem is, legfeljebb titokban kell tartaniuk.

 

Luigi és Peach beültek egy kávézóban. Nem sokkal később észrevették, hogy Ranocchia is itt van. Luigit jobban idegesítette, mint a Hercegnőt.

-Már megint itt ez az alak?

Háborodott fel Luigi!

-Ettől aztán nem tudunk majd nyugodtan beszélni, úgy is beárul minket!

-Igazad van, ez nem véletlenül van itt! David figyeltet engem!

-Most mit csináljunk vele? Biztos, hogy elmondja neki!

-Várj! Beszélni kell vele! Gyere, odaülünk hozzá.

Felálltak, majd odamentek hozzá.

-Leülhetünk hozzád? Ugye nem zavarunk?

Kérdezte Peach, Ranocchia megengedte.

-Nyugodtan.

Helyet foglaltak, majd Peach belekezdett a mondandójába.

-Most gondolom mész Davidhoz beköpni!

-Miből gondolja ezt, Hercegnő?

-Mert David figyeltet engem, gondolom ez a feladatod, hogy figyeljél engem!

-Dehogyis! Csak gondoltam beülök ide!

-Kérlek mondd el az igazat! Nem mondhatod el neki, nagyon zsarnok!

-Megértem, és valóban ezt a feladatot kaptam.

-Mire készülsz? El fogod árulni?

-Hát nem tudom, legszívesebben felmondanék neki, de nem tehetem.

-Miért nem?

-Ezt hagyjuk. De rám számíthat, Hercegnő, nem mondom el neki. De akkor mit mondjak?

-Köszönöm! Ha kell, akkor adok érte plusz pénzt, amiért hallgatsz. Azt, hogy csak elmentem vásárolni, ugyanis ezt hazudtam neki. Ide a közeli bevásárló központba. Tehát akkor valóban be kell mennünk, hogy el is higgye. Kell vennünk valamit.

-Rendben van!

-Előbb beszélnem kell Luigival, addig maradj itt. Mindjárt végzünk.

Visszaültek a helyükre.

-David bezárta Daisyt és mindenét elkobozta, amin elérhetne téged! Ezért átadott nekem egy üzenetet, hogy osszam meg veled. Itt van nálam, leírtam papírra. Olvasd el.

Átadta neki, ez állt a levélben:

„Szia Luigi! Ugye tudod, hogy mi nem lehetünk nyilvánosan együtt? Ha bárki meglát minket, akkor az azonnal elterjed? Én hercegnő vagyok, engem ismer mindenki. David itt a főnök, ő parancsol a kastélyban. Ha nem mentünk volna be az erdőbe, akkor most nem lenne ez. Az én hibám, és neked kellett elvinni a balhét! Nagyon sajnálom. Be kell vallanom valamit, hogy szerelmes lettem beléd, de soha sem fog beteljesedni a szerelmünk. Ég veled, soha sem felejtelek el! Legyél boldog, ha már én nem lehetek az. Nem merek szembeszállni a testvéremmel, nagyon veszélyes ember. Ezért a saját érdekedben mondom, hogy ne próbálj engem keresni, mert abból csak baj lesz! Soha sem fogom megbánni, hogy megismerelek, remélem te sem felejtesz el soha! Olyan ez most nekem, mintha egy sok éves barátságot vesztenék el. Ennyire szeretlek, és mindig is foglak! Én ezért soha nem megyek hozzá máshoz, sőt soha egyetlen férfire sem fogok ránézni, mert úgy is csak téged keresnélek bennük”

Luigi megkönnyezett, Peach csak nézte, ő nem tudta mi áll a levélben, mivel tiszteletben tartotta, hogy neki nincs sok köze hozzá és, hogy Daisy megbízott benne, meg ezzel nem akart visszaélni.

0 hozzászólás
2013. április 17. szerda

Hatodik rész: Titkos üzenet

Luigi és Daisy eltévedtek az erdőben, ami egyre sötétebb és félelmetesebb volt.

-Nem kéne visszafordulnunk? Szerintem már réges rég leráztuk azt a senkit.

Kérdezte Luigi, aki nagyon félt.

-Azt hiszem eltévedtünk.

Majd a kanyarban észrevettek egy gyönyörű kastélyt, odabent égett a villany.

-Odanézz, Luigi! Látod te is azt amit én?

Mondta meglepetten a Hercegnő, természetesen Luigi is látta.

-Igen, látom! Lehet, hogy lakik itt valaki, hiszen ég a villany.

-Lehet, hogy ő tudna nekünk segíteni.

Bekopogtak, egy szobalány nyitott ajtót.

-Jó estét! Elnézést kérünk a késői zavarásért, de eltévedtünk!

-Semmi baj, az úrnőm még nem feküdt le! Fáradjanak be, és szólok neki!

-Köszönjük!

Bejöttek, ott várakoztak a nappaliban. Nem sokára egy gyönyörű fiatal hölgy jött le a lépcsőn, szőke haja volt és hosszú, földig érő világoskék ruhát viselt. Luigi le sem tudta venni róla a szemét, miközben sétált lefelé a lépcsőn, de még Daisy sem, olyan szép és titokzatos volt.

-Jó estét! Elnézést, hogy zavarjuk, de eltévedtünk az erdőben, nem találunk haza!

Mondta udvariasan Daisy.

-Jó estét nektek is! Érezzétek magatokat otthon a kastélyomban. Nagyon ritka eset, hogy valaki betéved ide az erdőbe.

-Köszönjünk, de nekem haza kell mennem, mert a bátyjám meg fog ölni, nagyon dühös lesz rám!

-Daisy Hercegnővel van szerencsém? Nagyon örülök, a hercegi család egy tagja sem tud a kastélyomról meg rólam sem! Örülök, hogy egyikőjük ide tévedt. Be is mutatkozom, Rosalinda vagyok!

-Örvendek Rosalinda, örülök, hogy megismerhettelek!

-Én úgy szintén!

Majd Luigi is bemutatkozott.

-Én Luigi vagyok!

-Te is a hercegi családhoz tartozol?

-Attól én nagyon messze vagyok!

-Akkor honnan ismeritek egymást?

-Az utcán találkoztunk egy viharos estén, Luiginak segítségre volt szüksége, így hát persze, hogy segítettem neki.

-Foglaljatok helyet! Megkínálhatlak titeket süteménnyel és teával?

-Köszönjük, de nagyon sürgősen vissza kell érnünk, talán majd máskor!

-Rendben, megértem! Elmondom, hogy hogyan juthattok ki innen!

-Köszönjük!

Majd távoztak, most már tudták merre kell menni. Útközben találkoztak Marioval és Peach Hercegnővel.

-Úgy örülök, hogy megvagy, Daisy! Ha David megtudja, nem tudom mit fog csinálni!

Kiáltott fel Peach örömében.

-Megvan a helyes út, gyertek utánunk!

Hamarosan visszataláltak.

-Remélem Ranocchia tartotta a száját.

-Nem hiszem, mert az egy pletykafészek!

Valóban elmondta a Hercegnek, aki nagyon ideges lett, azonban őt megdícsérte, amiért az este végig figyelte és jól dolgozott.

-Kapsz majd jutalmat a ma esti munkádért, most elmehetsz aludni!

-Köszönöm, Uram!

Majd távozott.

Daisy, Peach, Mario és Luigi bementek a kastélyba, már egyre kevesebben voltak, mert véget ért a bál, most meg jön a vacsora. Daisy odaállt David elé, hogy megkérje, hogy a barátai is rész vegyenek a vacsorán.

-Lehet egy kéréséem?

-Nem!

Kiabált rá a Herceg, így a lány már biztos volt benne, hogy Ranocchiának eljárt a szája. Inkább hallgatott.

-Megszegted az ígéretedet! Bemerészkedtél az erdőbe azzal a senki Luigival! Peach, menj be a szobádba!

Távoznia kellett, nem mert ellent mondani a férjének.

-Daisy, te is menj a szobádba!

-De…

-Nem ellenkezel, itt én vagyok az úr!

Kiabált már, a lány nem mert ellenkezni, távozott ő is.

-Te hájpacni, nem tudom a nevedet, te takarodjál ki a kastély területéről!

Mario ideges lett, hogy hájpacninak nevezte őt a Herceg.

-Mi az, hogy hájpacni? Mit képzelsz te magadról?

-Nincs kedvem ehhez, menj a saját lábadon ki, mielőtt kidobatlak innen!

Kiment, de eszébe sem jutott elmenni Luigi nélkül, inkább ott maradt hallgatózni, a két hölgy is csatlakozott hozzá.

-Mit fog vele csinálni?

Aggódott Mario Luigiért, de Daisy megnyugtatta.

-Nem kell aggódni, ennek csak a szája nagy, de még senkit sem vert meg, vagy veretett meg.

-Merem neki ajánlani!

-Semmit sem tudnál tenni ellene, ha bántani akarná.

David közelebb lépett Luigihoz.

-Magyarázatot kérek a viselkedésedre!

-Mert? Mit tettem?

-Bajba kevered a húgomat! Ezt nem engedem meg!

-Nem kevertem bajba, nem tudom miről beszélsz!

-Bevitted az erdőbe, a hercegi család egyik tagjának sem szabad oda belépnie, megértetted? Ti felőlem elmehettek a dagadttal, de a családtagjaimat oda nem vihetitek be!

-Csak előbb szólj rá az inasodra, hogy ne bámuljon minket, nagyon idegesítő volt!

-Ez most hogy jön ide?

-Ahová mentünk, ő ott mindig megjelent!

-Te ostoba! Én kértem meg rá, hogy figyeljen titeket, ugyanis nem engedem, hogy szerelmi kapcsolat alakuljon ki közöttetek! Nekem már az sem tetszett, hogy megfogtad a kezét! Nagyon messze kerüljétek el a kastélyt, Daisyt meg leginkább! Most kotródj a dagadt haverod után!

Luigi távozott, odakint várták a többiek.

-Köszi, hogy megvártál, Mario!

-Tudod, hogy nélküled sehová sem megyek innen! Amúgy hallottam mindent, ezt majd otthon megbeszéljük!

Majd Daisy is megszólalt.

-Ne vegyétek a szívetekre, ahogy David viselkedett, ő ilyen! Mi viszont szeretünk titeket!

-Köszönjük, mi is titeket! Azonban úgy gondolom, hogy nekünk nincs dolgunk a hercegi családdal és ebben nem ti vagytok a hibásak! Elnézést, és mégegyszer köszönjük meghívást!

-Nincs mit, sajnáljuk, hogy többé nem találkozhatunk!

-Gyere Luigi! És sziasztok!

Hazamentek, Pauline-t nem találták otthon.

-Hol van Pauline?

Kérdezte Mario.

-Ez még meglep téged?

-Ne kezd megint kérlek, megint belekerültünk miattad a szarba!

-Most engem hibáztatsz?

-Ki mást? Te vitted az erdőbe a Hercegnőt?

-Ő akart bemenni és nem tudtam, hogy meg van neki tiltva!

-Akkor többé ne találkozz vele!

-Azt nem bírnám ki!

-Pedig ki fogod, mert el vagy tőle tiltva. Ezért én is megtiltom, hogy még a kastély közelébe menj!

-Hát csak titokban fogunk találkozni!

-Muszáj neked hercegnővel járnod?

-Neked meg egy ribanccal, aki mindenkivel összefekszik? Amúgy még egy csók sem történt köztünk, nem tudom honnan veszed, hogy járunk.

-Hát nem hinném, hogy sokáig így maradna. Na mindegy, már úgysem történik köztetek semmi, verd ki a fejedből!

-Ha te kiteszed ezt a ribancot, akkor én sem találkozom Daisyvel. Megegyeztünk?

-Ne zsarolj! Azért tudhatnád, hogy nem onnan kéne feleséget keresned.

-Már nem a középkorban élünk, hogy egy ilyen elválaszthat minket.

-David Herceg miatt mondom, fölösleges összetűzésre kerülni vele! Tehát addig szakítsd meg vele a kapcsolatot, amíg lehet, mert ha később nagyon szerelmesek lesztek egymásba, akkor úgy már nehéz lesz és bármi hülyeségre képesek lesztek.

-Amúgy nem is vagyok belé szerelmes, csak barátok vagyunk! Nekem is szükségem van barátokra.

-De miért pont a Hercegi családból?

-Mert így alakult. Ha a sors is úgy akarja, akkor találkozni fogunk.

-És még, hogy nem vagy belé szerelmes! Nekem ezt ne meséld be!

-Azt hiszel, amit akarsz!

 

Reggel Waluigit és Pauline-t kiengedték a rendőrségről, mindketten hazamentek. Amikor Pauline hazaért, akkor egy levelet fújt a szél a lába alá, amin a királyi pecsét volt. Fel is szedte, ekkor látta, hogy Luiginak van címezve.

-Még levelet is kap a kastélyból, biztos, hogy nem fogja megkapni.

Gyorsan eltette, majd bement, nem látott senkit.

-Biztos még alszanak, így biztonságban el tudom olvasni.

Kiment az erkélyre és ott nyitotta ki a levelet, azonban egy teljesen üres papírt tartott a kezében, hiába forgatta, egy darab betű nem volt rajta.

-Hát ez meg hogy lehet? Egy üres papírt kapott? Ezért izgattam fel magam ennyire!

Kitette az étkező asztalra, innentől kezdve nem érdekelte. Nem sokkal később Marioék is felkeltek.

-Már dél van? Ilyenkor kell felkelni?

Bosszankodott Pauline.

-Bocsánat, de elég későn feküdtünk le a buli miatt.

Ekkor Mario észrevette a királyi pecsétes levelet az asztalon, gyorsan rátette a kezés, és amikor Luigi nem figyelt, gyorsan zsebre tette. Nem akarta, hogy a Hercegnő üzengessen neki. Mikor egyedül maradt, felbontotta, de ő is csak üres lapot látott, ami érthetetlen volt a számára.

-Ez nem semmi! Üres lapot küldtek neki? Akkor odaadhatom neki, úgy sincs ennek a levélnek jelentősége.

Odament hozzá és átadta neki.

-Luigi, levél érkezett neked! Úgy látom a kastélyból jöhetett, hiszen a királyi pecsét van rajta.

-Köszönöm!

Luigi is felnyitotta, azonban ő nem egy sima fehér papírnak látta, hanem egy üzenet volt benne, ami neki szólt: „Akkor nyitsd ki, amikor egyedül vagy! Ne szólj senkinek egy szót se és vonulj félre, akkor meg tudod mi akarok tőled!”

Furcsának tartotta ő is, de engedelmeskedett a levél írójának. Mario csak nézte, várta a reakciót az üres papír láttán.

-Na, mi van benne?

-Bocsánat, de ebbe nem avathatlak bele!

Majd eltette a levelet, Mario végképp nem értette, hogy mi olyan titkos van egy üres papírban, inkább nem szólt semmit, hiszen nem akarta, hogy testvére megtudja, hogy előtte ő is felnyitotta a levelet.

-Daisy írt?

-Nem tudom!

-Mi az, hogy nem tudod? Add csak oda azt a levelet!

-Nem adom oda, hagyj békén!

-Tudom, hogy csak egy üres papír! Mit titkolsz rajta? Szégyenled, hogy csak egy üres fehér lapot küldtek neked a kastélyból?

-De hülye vagy, ez nem egy üres fehér lap!

-De az, mert belenéztem!

-Idióta vagy!

-Add oda!

Mindenáron el akarta tőle venni, ezért eléggé zajosak voltak, Pauline közbe avatkozott.

-Mi a fenét csináltok már megint? Tőletek zeng az egész ház!

-Ez nem adja oda a levelet!

Pauline nevetésben tört ki.

-Hagyjad csak magára az üres papírral! Nincs azon semmi, én is belenéztem!

Luigi ezt mondta.

-Nektek biztosan egy üres lap, de számomra egy üzenet van benne! Azt gondoltok, amit akartok! Nekem el kell mennem!

Ki sétált a lakásból, Mario és Pauline egymásra néztek, akik semmit sem értettek. Mario megszólalt.

-Nem tudom, mostanában nincs magánál. A Hercegnő lehet az oka.

-Soha sem volt normális.

Luigi az utcán nyitotta fel újból a levelet, most ez az üzenet állt benne: „Este 9 órakor gyere ki a tenger sziklás részére. Találkozni szeretnék veled! Üdv: Rosalinda”

-Ez furcsa! Honnan tudja hol lakom? De azért elmegyek, én is kíváncsi vagyok rá.

 

Hazament, estig ki sem mozdult. Mario és Pauline elmentek, még este 8-kor sem voltak otthon, amikor Luigi elkezdett készülődni. Mikor fél 9-kor kilépett az ajtón, abban a pillanatban érkeztek haza.

-Hát te hová mész, Luigi?

-El kell mennem!

-Akkor menj! Mikor jössz haza?

-Nem tudom!

Elindult, Pauline bement, de Mario mindenképpen utána akart menni, hogy kinyomozza hová megy.

-Nem engedem, hogy a Hercegnővel randizgasson.

Titokban követte, majd odaértek a tengerhez. Egy csodálatos nő várt ott, Rosalinda. Nagyon titokzatos volt, Mario le sem vette róla a szemét.

-Istenem! Olyan női vannak ennek, nem tudom hol ismerkedik meg ilyenekkel! De kihallgatom őket. Ez is a hercegi család tagja lehet, de akkor miért nem volt ott a bálon? Biztos vagyok benne, hogy ő küldte azt a furcsa levelet, amiben állítólag nem volt semmi. De lehetséges, hogy Luiginak volt látható az üzenet? Különös!

0 hozzászólás
2013. április 14. vasárnap

Ötödik rész: A bál

Pauline-t nem engedték be a kastélyba a biztonsági őrők, mert nem volt meghívója.

-Otthon felejtettem, de már nem mehetek érte haza.

-Sajnáljuk, kisasszony, meghívó nélkül akkor sem mehet be, ez a herceg parancsa és ha megszegjük, akkor elveszítjük az állásunkat!

-Barmok!

Pauline hazament, közben mérgelődött magában.

-Ezért még számolunk, Luigi!

Felhívta Wariot, mert nem akart este unatkozni.

-Nagyon remélem, hogy ma este ráérsz!

-Dolgozom bébi! De Waluigi otthon van, vele is el vagy! Amúgy mi történt, szépségem, hogy ilyen ideges vagy?

-Majd elmesélem holnap, akkor beugrom Waluigihoz.

Ő amúgy Wario nagy haverja, időnként ott volt, ahogy ma este is. Pauline felhívta.

-Csá! Azt hiszem unalmasan alakulna az este, ha te nem lennél most Wario házában!

-Gyere csak, én is unatkozom!

Pauline ment is, majd elmesélte mi történt vele.

-Hihetetlen, hogy így becsaptak, főleg az a Luigi, biztos, hogy miatta van az egész.

-Ezek kicsodák? El sem mondtad, csak azt, hogy becsaptak téged. Kik ők?

-Mario a pasim, Luigika meg a testvére, ki nem állhatom, de ez kölcsönös.

-Ja, szóval akkor ő a pasid! Még sosem láttam.

-Ha akarod, megismerheted őket! De azt kell mondanod, hogy az unokatesóm vagy és Wario is.

-Ránk számíthatsz, tőlünk nem tudnak meg semmit.

-Csak a gond megint csak Luigival lesz, ő ugyanis látott minket Warioval csókolózni, azonnal rohant Mariohoz, hogy elmondja neki, mert rosszat akar nekem, csak szerencsére nekem jobban hisz, mint neki!

-Ez a lényeg, ha gondod van vele, szólj, jól elintézzük majd! Addig ütjük, míg mozog.

Jót nevettek ezen.

-Bárcsak úgy lenne, na de hagyjuk most ezt. Azért jöttem, hogy szórakozzunk! Nem?

-De igen. Mihez lenne kedved?

-Nézzünk meg egy filmet.

-Az jó ötlet. Ja és ezek honnan ismerik a hercegi családot, hogy elmentek a bálra?

-Nem tudom, biztos ez is Luigi műve, egyszer egy éjszakára eltűnt, biztos összefeküdt az egyik hercegnővel! Fogalmam sincs hol találkoztak és hogyan. Ez akkor volt, amikor Mario nem hitt neki és sértődötten elment.

-Az ostoba! Mekkora kretén lehet ez már! Azért is meg akarom ismerni.

Hangosan nevetgéltek, közben ittak, amíg be nem rúgtak. Olyankor már gúnyosan utánozták Luigit, ki is találtak hülyeségeket róla, amik meg sem történtek, azt játszották el. Már a szomszédok is átcsöngettek, olyan hangosak voltak, még a zene is bömbölt.

-Nem lehetne egy kicsit halkabban?

Ők csak nevetgéltek, senkire sem hallgattak. Valaki kihívta a rendőrséget, be vitték őket, ott töltötték az éjszakát. Wario reggel hazajött a munkából, de senkit sem talált otthon.

Este a kastélyban a bálon Daisy Luigit várta, már mindenhol kereste, a nagy tömegben nem lehetett könnyű észrevenni. Épp Peach Hercegnő társaságában volt.

-Szólj, ha látod Luigit!

-Szólni fogok, de biztos, hogy előkerül, ha eljött.

Odajött David Herceg.

-Peach! Gyere velem, neked ma éjszaka a férjed mellett a helyed! Daisy, te érezd jól magad, keress egy partnert, akivel táncolhatsz! Jó szórakozást, majd találkozunk a vacsorán.

-Sziasztok!

David és Peach Ranocchia mellett ment el, ekkor a Herceg odasúgott neki valamit.

-Akkor tudod mi a dolgod, nem vesztheted szem elől.

-Tudom!

-Akkor jó!

Daisy és Luigi megtalálták egymást.

-Már azt hittem soha sem talállak meg.

Mondta a Hercegnő.

-Szia! Mi is kerestünk téged, bemutatom a testvéremet, Mariot!

-Örvendek Mario! Én Daisy Hercegnő vagyok, David Herceg húga.

-Örvendek Daisy Hercegnő! Örülök, hogy megismerhettelek!

-Én úgy szintén. A bál után lesz egy vacsora, csak a legfontosabb személyeket hívjuk meg. Ugye részt vesztek?

-Köszönjük a meghívást!

-Akkor szólok a személyzetnek, hogy még két személynek legyen tálalva. Mindjárt jövök, maradjatok itt!

-Rendben, itt leszünk.

Daisy odébb állt, ekkor Mario leszidta Luigit, hogy belekeveredett a hercegi életbe.

-Ezt te hogy gondoltad?

-Most ebben mi a baj?

-Nem a mi világunk ez!

-És akkor mi van? Nem érezhetjük egyszer jól magunkat?

-Most már tudom hol töltötted akkor az éjszakát! Bemerészkedtél a kastélyba!

-Ilyennek ismersz, hogy bemegyek ismeretlenül bárhová?

Mario elgondolkodott.

-Mondjuk az igaz. De akkor miért nem mondod el, hogyan ismerkedtél meg Daisy Hercegnővel?

-Amikor kidobtatok, akkor nagyon esett az eső, senki sem volt az utcán…

Mario közbeszólt, mivel ők nem dobták ki, hanem magától ment el.

-Mi az, hogy kidobtalak? Nem magadtól mentél el? Most biztos ezt mesélted be a Hercegnőnek, hogy kidobtalak!

Már lassan veszekedésbe torkollott ez az egész.

-Dehogyis, neki nem mondtam el!

-Akkor mit mondtál, hogy miért vagy az utcán olyan időben?

-Mert, hogy összevesztem a nőddel és inkább eljöttem!

-Hogy találkoztál a Hercegnővel.

-Úgy, hogy autóval volt a sofőrjével és meglátott, hogy az esőben sétálgatok. Ekkor kiszállt, és megkérdezte miért vagyok az utcán. Utána elhívott bulizni, de behívott a kastélyba, hogy száraz ruhába öltözzünk. Végül nem mentünk bulizni, hanem David Herceggel vacsoráztunk és a feleségével.

Ekkor Daisy visszajött.

-Elintéztem, majd később megemlítem Davidnak is, biztos nem fog ellenkezni.

Végül Mario meggondolta magát.

-Köszönjük, de nem vehetünk részt rajta, mi nem a felső tízezerhez tartozunk, biztos nem éreznénk jól magunkat, de igazán nagyon kedves volt tőled a meghívás! Nem hiszem, hogy a Herceg szívesen látna minket.

-Ugyan már, mit szerénykedsz? Maradtok a vacsorára és kész! Nem is engedlek ki titeket, ez hercegi parancs.

Majd elmosolyodott, ennek Mario sem tudott ellenállni.

-Jólvan, legyen!

-Akkor táncoljunk!

-Rendben van, táncoljatok, én kimegyek a friss levegőre!

Mondta Mario és már indult is az ajtó felé, látszott rajta, hogy nem érzi jól magát és rossz kedve van. Később Luiginak lelkiismeret furdalása lett.

-Mi a baj, Luigi? Miért lettél hirtelen ilyen szomorú?

-Semmi. Meg kéne keresnem Mariot!

-Hagyjad csak, biztos talált magának elfoglaltságot.

-Nem hiszem, ez az én hibám.

-De miért hibáztatod magad, mert rossz kedve van?

-Mert egyedül van és nincs kivel táncolnia, én nem akartam, hogy Pauline elkísérje. Ha ő itt lenne, akkor nem unatkozna. Megyek és bocsánatot kérek tőle!

-Jól teszed! Menjünk!

Közben Ranocchia egész végig követte őket, Luiginak már fel is tűnt.

-Te nem vetted észre, hogy valaki figyel minket?

-Nem. Ki?

-Nem tudom, de olyan ismerős az arca, direkt figyeltem, mindig ott van, ahol mi és egyedül van. Most épp az ablakon néz kifele, az a magas fickó. Látod? Biztos, hogy láttam már korábban valahol.

-Igen. Ez David inasa, mikor nálunk voltál, akkor láthattad! Nem hiszem, hogy minket figyel, ne foglalkozz vele. Bár engem mindig is kedvelt, de ügyet sem veszek rá. Keressük meg Mariot.

Kimentek az udvarra, ott is voltak emberek, lehetett enni meg inni is. Luigi figyelte Ranocchiát és arra lett figyelmes, hogy ő is kijött, nem szólt semmit. Leültek, ettek egy kis édességet, hátha közben felbukkan Mario. Ranocchia egy másik asztalhoz ült le, Luigit már idegesítette.

-Egy pillanat, mindjárt jövök!

Állt fel Luigi.

-Hová mész?

-Csak pisilni. Mindjárt jövök!

-Menj csak!

Nem pisilni ment, hanem odament Ranocchiához.

-Szia!

Köszönt rá.

-Szia!

-Lenne egy kérdésem! Te vagy David Herceg inasa?

-Igen, de minek kérdezel ilyeneket?

-Baj, hogy megkérdeztem?

-Nekem nem.

-Te szerelmes vagy Daisy Hercegnőbe, nem igaz?

Erre Ranocchia ideges lett, valóban többet érzett iránta, de még magának sem merte bevallani, de most David Herceg utasításait végzi. Az is zavarta, hogy talán rájött, hogy figyeli őket és azért tesz fel neki kérdéseket.

-Hogy mered? Hagyj békén, jó! Attól, hogy a Hercegnő szóba áll veled, attól még nincs jogod követelőzni rajtam!

-Ki követelőzik? Csak kérdeztem valamit! Mert feltűnően követsz minket! Azt hiszed olyan hülyék vagyunk, hogy nem vesszük észre?

-Akkor rosszul látod! Menj csak szépen vissza a helyedre!

-Nekem egy ilyen féle inas nem dirigálhat egy vendégnek, engem maga a Hercegnő hívott meg, mert kedvel! Te pedig egy ócska inas vagy, na pá!

Erre Ranocchia begurult, belelökte Luigit az asztalba, felborult minden.

-Héj, mit csinálsz?

Szólaltak meg az emberek.

-Hallottátok hogy beszélt velem?

Daisy észrevette, hogy odébb történt egy kis összetűzés Luigi és Ranocchia között, ezért úgy gondolta közbe kell avatkoznia.

-Mi történt?

Az egyik úr válaszolt.

-Hercegnő! Ez a kettő itt először összeszólalkoztak, majd egymásnak mentek!

-Ranocchia, szerintem te most menj be! Luigi, te meg gyere velem!

Így is volt, Daisynen nem tetszett ez a viselkedés, ilyen egy hercegi bálon nem történhet meg.

-Mi volt ez, Luigi?

-Csak megkérdeztem tőle, hogy szerelmes-e beléd, erre begurult! Biztos vagyok benne, hogy beléd van zúgva.

-Mi a fenének mentél oda hozzá hülyeségeket kérdezni?

Idegesnek látszott, de aztán elnevette magát.

-Te kis buta! Úgy imádlak!

Majd megöltelte Luigit, aki nem értett semmit.

-Felejtsd el ezt az egészet, ez az inas eléggé ostoba, soha nem fogom viszonozni a szerelmét!

-Jól teszed, ez egy ostoba alak, rálökött az asztalra.

-Ugye nem verted be magad? Fáj valamid?

-Szerencsére nem! De ha megint elkezdi, akkor beverem a fejét a falba, hogy örökre megemlegeti.

-Te kis harcias!

-Marioról meg meg is feledkeztünk, nagyon remélem, hogy nem ment el. Fel is hívom!

Felhívta, azonban foglaltat jelzett.

-Foglalt.

Észrevették, hogy Ranocchia még mindig leskelődik.

-Nem akar ez lekopni?

-Úgy tűnik nem, bújjunk el előle. Szaladjunk be a bokrok mögé és ha ő is futni kezd, akkor majd beszólok neki! Na megyünk!

Luigi és Daisy elszaladtak, így Ranocchia szem elől vesztette a lányt. Kereste mindenhol őket, de csak Marioba botlott bele. Odament hozzá, hogy megkérdezze.

-Szia! Te vagy annak a Luiginak a testvére?

-Igen. És te ki vagy?

-A Herceg inasa és Daisy Hercegnőt keresem, az előbb elszaladtak arra!

Az erdő felé mutatott.

-Az erdőbe mentek?

Kérdezte meglepetten Mario.

-Igen. Keressük meg együtt őket.

-Felhívom Luigit.

-Azt jól teszed.

Közben odajött Peach Hercegnő, hogy szóljon Ranocchiának.

-Itt a Hercegnő!

-Sziasztok! David azt akarja, hogy menj be hozzá, a szokásos helyén találod!

-Rendben van!

Ranocchia bement, így Mario és Peach kettesben maradtak.

-Bementek az erdőbe az inas állítása szerint.

Mondta Mario a Hercegnőnek.

-Pedig David megtiltotta Daisynek, hogy az erdőbe menjen, erre az a Luigi beviszi!

-Honnan tudod, hogy ő vitte be és nem fordítva?

-Csak gondolom! Meg kell őket keresni és David nem tudhatja meg.

-Segítek megkeresni! Amúgy Mario vagyok, Luigi testvére, ha még nem tudnád!

-Peach Hercegnő vagyok, a Herceg felesége.

Indultak be az erdőbe, hogy minél hamarabb megtalálják őket. Ők ketten meg sétálgattak odabent, ami egyre sötétebb és félelmetesebb volt.

-Azt hiszem eltévedtünk!

Szólalt meg Daisy, majd a másik kanyarban egy gyönyörű kastélyt vettek észre.

0 hozzászólás
2013. április 12. péntek

Negyedik rész: A meghívó

Másnap reggel Mario és Pauline együtt reggeliznek, Mario egy kicsit fáradt volt, mert későn feküdt le.

-Látom, nem sokat aludtál az éjszaka!

Szólalt meg Pauline.

-Későn feküdtem le, mert Luigi felhívott, hogy jól van és reggel jön haza.

-Nem mondta hol van?

-Nem, csak annyit, hogy ne aggódjak érte. Csak ezért tudtam elaludni. Ha hazajön, akkor majd kiszedem belőle hol töltötte az éjszakát.

 

Luigi a kastélyban aludt egy vendégszobában, reggelinél mindenki ott ült az asztalnál, akik ott voltak a vacsoránál is.

-Hogy aludtál, Luigi?

Kérdezte kedvesen Daisy.

-Jól, köszönöm! És te?

-Én is jól, köszi!

-Reggeli után hazamegyek.

-Azt mondtad semmi esetre sem akarsz hazamenni. Meggondoltad magad?

Majd Daisy felállt, odasétált Luigihoz, hogy súgjon neki valamit.

-Szeretnék majd veled beszélni négy szem közt, majd ha ők nem lesznek itt.

Aztán visszaült a helyére, a Hercegnek egyáltalán nem tetszett ez a súgdolózás.

-Daisy, szerintem ezerszer megtanítottam neked, hogy ha társaságban vagy, akkor nem illik súgni semmit sem a másiknak!

-Jólvan, tudom! De nem akartam hangosan mondani, mert csak kettőnkre tartozik.

-Majd elmondod neki külön.

-Bocsánat!

A reggeli után Daisy kikísérte Luigit a kastélyból, azért, hogy beszélhessen vele.

-Csak annyit szeretnék mondani, hogy cseréljünk számot és találkozzunk gyakrabban, így neked sem kell idegeskedned a testvéred nője miatt.

-Nem rossz ötlet, én szívesen ismerkednék veled.

-Akkor majd hívj, ha össze akarsz futni újból.

-Mikor érsz rá?

-Amikor csak akarod, én szabad vagyok mindig, amikor szükséged van rám, mert rád mindig van időm! Nem mindenkinek mondok ilyet, de ha igen, akkor az őszinte.

-Köszönöm, ez kedves volt tőled!

-Akkor elköszönök, én a barátaimtól puszival szoktam és akkor is ha találkozunk.

-Ahogy akarod.

Ezt David látta az ablakból, oda hívta a feleségét, hogy ő is nézze meg.

-Láttad mit csináltak?

-Nem láttam benne semmi olyasmit, még csak nem is csókolták meg egymást.

-Nem érted? Van egy olyan érzésem, hogy ezt abban a buliban szedte fel és máris behozta ide, azt hazudva, hogy már ezer éve jó barátok.

-Honnan tudod, hogy így van?

-Csak sejtem, amúgy nem biztos! De ebből a puszilkodásból később csók lesz, és azután már tudod.

-Lehet tényleg olyan jó barátok régóta. Miért nem hiszed el ezt?

-Mert férfi és nő között nem létezik barátság, az egyik mindig többet akar a másiktól. Ezt biztos, hogy most ismerte meg.

-Téged zavarna, ha összejönnének?

-Igen, mert ez egy kretén, ilyen alakkal az én húgom nem járhat!

-Ne ítélkezz, nem is ismered.

-Rá van írva.

-Aha, jó! Legalább a testvéred hadd legyen boldog, ha már én nem lehetek.

-Meg ne halljam ezt mégegyszer!

Már majdnem kiabált, erre nagyon ugrott.

-Jólvan! Bocsánat.

-Nem akarok többé ilyet hallani!

 

Luigi hazaért, de nem szólt egy szót sem, Mario furcsának tartotta, mert még soha sem viselkedett így.

-Mi a baj, öcsi? Miért vagy velem ilyen?

-Milyen vagyok?

-Nem veszed észre? Nem is akarsz hozzám szólni! Nem is tudom hol töltötted az éjszakát, pedig előtte mindent tudtunk egymásról.

-Talán erről te tehetsz! Amíg nem dobod ki ezt a nőt, nem szólok hozzád!

-Ezt te sem gondolod komolyan! De kérlek, ne kezdjük elölről a tegnapit! Tudod, hogy szeretlek és mindig számíthatsz rám!

-Oké! Szeretlek én is téged, ezért akarom, hogy szakíts vele, mert csak szórakozik veled!

-Mondtam már, hogy jobban odafigyelek és ha olyat látok, akkor majd lesz miről beszélnünk. Addig nyugodj meg és meséld el, mit csináltál az éjjel!

-Majd máskor.

-Jó, akkor legyél ilyen! Nem foglalkozom veled!

Nem sokkal később Mario elment bevásárolni, Pauline otthon maradt, pedig úgy volt, hogy elkíséri. Luiginak egyáltalán nem tetszett ez.

-Miért nem mentél Marioval?

-Mert kicsit fáradt vagyok! Én azt hittem, hogy te elmentél!

-Igen, mert hamarosan indulok is. Na, szia!

Közben meg nem akart elmenni, ki akarta deríteni Pauline miben sántikál már megint, miféle rossz szándékai vannak. Felhívta Wariot, akit elhívott Mario házába, hogy jót szórakozzanak, amíg ő távol van.

-Nincs kedved átjönni? Mario most sok időre ment el, ha abba az áruházba megy, biztos, hogy eltölt ott több órát.

-Na és Luigika is vele ment?

-Igen, tudod, hogy mindenhová elkíséri, ezért is megy az agyamra.

-Akkor jó! Nem sokára indulok, egy 10 perc és ott vagyok!

Luigi hallgatózott, az meg már felháborító, hogy áthívja a szeretőjét hozzájuk.

-Mégis mit képzel ez magáról? Ezt nem hagyhatom!

Felakarta hívni Mariot, de nem vette fel, hagyott neki egy SMS-t: „Azonnal gyere haza, ez a nő áthívta a szeretőjét a házunkba. Nem tudom mit képzel ez magáról!”

Wario megérkezett, Pauline megkínálta az ebédből, ami Luiginak egyáltalán nem tetszett, de nem szólhat most közbe, mert videó felvételt akart róluk készíteni, hogy megmutassa Marionak. Szerencsétlenségére semmi olyat nem műveltek, mert Warionak közbe jött egy telefon hívás a munkájával kapcsolatban, ahová nem rég jelentkezett.

-Bocsi, béby, de be kell mennem az állásinterjúra! Szia!

-Menj csak! Szia! Majd máskor beszélünk.

Wario elment, Pauline bekapcsolta a tévét, egy 10 perc után Luigi eljőjött, amin a nő igen csak meglepődött.

-Te nem mentél el?

Kérdezte meglepetten.

-Még nem, de máris indulok!

Elment, hogy ne legyen olyan feltűnő. Útközben egészen véletelnül a parkban találkozott Peach Hercegnővel. A lány vette észre előbb, ezért ő szólította meg.

-Szia, Luigi!

-Szia!

-Mi újság? Mi járatban vagy erre felé?

-Csak sétálgatok!

-Pont jókor jöttél, mert nálam vannak a meghívók, amit át szeretnék neked adni!

-Miféle meghívót?

-Meghívunk a bálra, ami a jövő héten este lesz, adok kettőt, hogy a testvéred is eljöhessen. Gondolom nem akarod, hogy a barátnője is jöjjön, ezért adok csak kettőt.

-Köszönöm! Valóban nem szeretném. De Mario úgy is el akarja majd hozni.

-Mondd meg neki, hogy csak meghívóval lehet belépni, ezért találjon ki neki programot.

-Úgy is el lesz az a nő, nem kell neki keresgélni semmit sem.

-Akkor jó. Legjobb ha tudomást se szerez a bálról.

-Köszönöm mégegyszer a meghívást.

-Barátoknak mind jár, Daisy sokat mesélt rólad, nagyon megkedvelt téged annak ellenére, hogy csak tegnap ismertétek meg egymást. A férjem úgy tudja, hogy már régóta, de gyanút fogott, jobb, ha nem valljátok be egyenlőre, később meg úgy is el fog fogadni.

 

Mario csak este ért haza, vásárolt egy csomó mindent, Pauline mérgesen nézett rá.

-Mi a baj drágám? Bocsánat, nagyon elment az idő, de holnap csak a tied vagyok!

-Azt mondtad maximum két órát leszel távol.

-De tudod, ha odamegyek, akkor nagyon el tud menni az idő.

-Tudom.

Aztán Luigi lépett oda Mariohoz, ez sem tetszett Pauline-nek. Nem szólt semmit, de húzta a száját.

-Mario, beszélnem kell veled.

-Mondjad.

-De ez csak kettőnkre tartozik.

-Oké! Menjünk! Bocsi, Pauline!

-Igazán nem gond! Menjetek csak és beszéljétek meg a gondotokat!

Mondta ingerülten és gúnyosan. Marioék bementek egy szobába, Pauline odaállt az ajtó elé hallgatózni.

-Idióta Luigi, azt hiszed nem fogok róla tudni? Előttem nem titkolózol.

Luigi súgdolózva beszélt, hisz sejtette, hogy Pauline hallgatózni fog.

-Kaptunk meghívót a hercegi bálra.

-Beszélj már hangosabban, ebből semmit sem értettem!

-Nem lehet, biztos, hogy hallgatózik. Kaptunk meghívót a hercegi bálra, de csak kettőt.

-Honnan van neked onnan ismerettséged, akárkit nem hívnak meg oda.

-Majd elmondom, ha ez nem lesz otthon! Ne szólj neki egy szót se!

-Nyugi, bízhatsz bennem, nem fog tudni semmit.

-És még valami, szeretnék mutatni egy videót.

-Mi lenne az?

Bekapcsolta a videót, amikor Pauline áthívta Wariot és ad neki az ebédből.

-Ez a szeretője, már ide is elhívja! Úgy tettem, mintha elmennék és ő elhitte, ezért merte csak idehívni. A múltkor ezzel csókolózott a parkban.

-Lehet, hogy igazad van, de itt most nem történt semmi! Bár az nem tetszik, hogy más férfiakkal van és be engedi a házamba. Erről majd beszélek vele.

Közben a nőt idegesítette, hogy semmit se hall odabentről, így valóban nem tudott semmiről, inkább elállt az ajtótól, mert bármikor kijöhetnek. Leült az asztalhoz és úgy tett, mintha semmi se történt volna és egész végig az asztalnál ült, türelmesen várva őket. Mario beszélni akart vele, odavitte a felvételt és megmutatta neki. Pauline nem értette ez hogy történhetett meg, tudta, hogy ez Luigi műve.

-Mit jelentsen ez? Ki ez az alak? Ki engedte meg, hogy behívd ide?

Pauline gondolkozott, hamar eszébe is jutott valami, amivel kimagyarázhatja magát.

-Nem kell aggódnod, drágám! Ő csak az unokatesóm, nincs semmi baj.

Luigit idegesítette, hogy hazudozik, inkább nem szólalt meg, de elhatározta, hogy nyomozni fog utána és felvételeket meg fényképeket fog róluk csinálni.

 

Eltelt egy hét, elérkezett a bál napja, a kastélyban már nagy volt a készülődés. A személyzet kitakarította az egész kastélyt, meg feldíszitették a bál termet. David, Peach és Daisy meg készülődtek, hogy a legjobb formájukban legyenek este a vendégek előtt.

-Remélem nem gond, hogy meghívtam Luigit és a testvérét?

Kérdezte Daisy, ekkor David lefagyott, hogy olyan semmire kellőknek is lesz belépésük, mint amilyen ez a Luigi is.

-Semmi baj, jöjjenek csak nyugodtan.

Majd elment, nagyon ideges lett emiatt, csak nem akarta kimutatni. Daisynek mégis feltűnt, hogy valami nem stimmel.

-Valami baj van?

Kérdezte Peach-től.

-Nem tudom!

-Mintha nem tetszett volna neki, hogy meghívtam őket.

-Elmondjam az igazat?

-Igen, kérlek! Rossz véleménnyel van róluk?

-Hát igen, sajnos! De ne hallgass rá, csináld, amit jónak látsz, nem mondhatja meg, hogy kik legyenek a barátaid. Jól tetted, hogy meghívtad őket.

-Köszönöm, hogy mellettem állsz, nem értem miért ellenzi ennyire.

-Én se, de majd úgy is megbékél vele.

David odahívatta magához Ranocchiát.

-Figyelj csak! Ma este lesz a bál. Kapsz tőlem egy feladatot ma estére. Figyelned kell Daisyt meg azt a fickót, mit csinálnak. Aztán a végén mindenről beszámolsz nekem, ja és úgy csináld, hogy ne legyen feltűnő, hogy nézed őket. Az a lényeg, hogy a húgomról nem veheted le a szemedet. Megértetted?

-Igen, uram! Figyelni fogom!

-Öltözz fel rendesen, senki se vegye észre, hogy nekem dolgozol, mindenki higgye azt, hogy te is vendég vagy. Most elmehetsz, a bál előtt jelentkezz nálam!

 

Mario és Luigi készülődtek, Pauline nem értette ezt, meg, hogy miért öltöztek fel ilyen ünnepélyesen.

-Megmondanátok minek öltöztetek így ki?

Ehhez Marionak kellett kitalálni valamit, hogy Pauline ne gyanakodjon.

-Meghívót kaptunk egyik unokatestvérünk születésnapjára. Azt kérte, hogy így öltözzünk fel.

-Engem miért nem viszel magaddal? A barátnőd vagyok, nekem is jogom van ott lenni!

-De csak családtagokat hívtak meg, direkt megkérték, hogy idegeneket meg barátokat ne vigyünk. Kérlek, értsd meg!

-Oké, így már érthető!

Nem nagyon hitte el, azt tervezte, utánuk megy titokban és kideríti, hová is mennek valójában.

Este fél 8-kor elindultak, hívtak egy taxit. Pauline is fogott gyorsan egyet.

-Azt a másik taxit kövesse!

-Igen, hölgyem! Meglesz!

A kastélynál szálltak ki, a nő ledöbbent, hogy Mario ekkorát hazudott neki és nem szóltak. Tudta, hogy Luigi kérte meg rá, ezért azt gondolta, hogy ezt nem hagyja annyiban, minél előbb ki kell dobni ezt a Luigit.

-Mindenképpen bejutok ide.

Kiszállt ő is a taxiból és indult befelé Marioék után. Azonban a meghívót nem tudta felmutatni, amit a biztonsági őrők kértek.

-Otthon hagytam, de már nem mehetek érte haza!

0 hozzászólás
2013. április 4. csütörtök

Harmadik rész: Luigi eltűnik

Luigi elmondta Marionak, amit néhány perce látott, de nem nagyon akart neki hinni.

-Neked már látomásaid is vannak! Elég legyen a sok baromságból!

-Nem vagyok őrült! Tudod, hogy jót akarok neked, én soha sem hazudtam neked!

Majd testvére nyakába borult, amin Mario igen csak meglepődött. Emiatt elgondolkodott a dolgon, lehet, hogy mégiscsak igazat mond. De az is lehet, hogy mindenáron el akarja őket választani, ezért talál ki ilyeneket. Nem akarta egyikőjüket sem megbántani, mert nem tudta kinek van igaza.

-Figyelj! Majd megbeszéljük. Először is akkor kémkedni fogok utána!

Pauline ekkor berontott, végig hallgatózott. Luigi fél perccel hamarabb ért haza, mint ő, ezért úgy látta jónak, ha kihallgatja a beszélgetést.

-Tehát sikerült megint bekavarnod és hazugságokat terjesztened rólam! Mario úgysem hisz neked, tudja mi a szándékod!

-Tehát képes vagy itt is hazudozni!

-Fogd be a szád! Mario, ne hagyd, hogy ez hülyeségeket terjesszen rólam!

Mario már unta ezt a sok veszekedést kettőjük között.

-Természetesen nem hisze neki, amíg nem látom a saját szememmel. Luigi, te pedig fejezd be a vádaskodást!

-Előbb még azt mondtad hiszel nekem!

-Nem, Luigi! Ez így nem mehet tovább. Nem hiszem el, hogy te még erre is képes vagy, csak, hogy mi szakítsunk! Csalódtam benned!

Pauline örült a fejének, gúnyosan mosolygott Luigira.

 

Néhány óra múlva vacsorához ültek, de csak Mario és Pauline voltak ott. A nő örült, hogy Luigi nem jött.

-Luigi hol van?

Kérdezte Mario.

-Szerintem elment, kezdjük el nélküle!

-Ahogy gondolod, úgy is meg van most sértődve rám.

De ebben a pillanatban megjelent az étkezőben.

-Nélkülem akartátok elkezdeni? Mario, látod milyen vagy?

-Most mit kezdjek veled, nem bírsz magaddal! Ne mondd, hogy ennyire unatkozol! Menj el szórakozni és keress magadnak barátokat és egy nőt!

Pauline közbeszólt.

-Ezt jól megmondtad neki, így kell ezt! Most talán észreveszi magát, hogy folyton rajtunk lóg és ez nem helyes így!

Majd gúnyosan nevetett, Mario is mosolygott. Luiginak elege lett, főleg, hogy Mario így bánik vele. Nem bírt már tovább itt lenni, kirohant a házból. Odakint ömlött az eső, dörgött és villámlott. Mario úgy érezte utána kell mennie, de a nő lefogta.

-Hagyjad csak! Majd megnyugszik!

-De nem engedhetem ki ebbe a viharba.

-Nem lesz semmi baja, csak jól elázik és ennyi. Figyeld meg, hogy fél óra múlva visszajön.

-Utána kell mennem, ha valami baja esik, akkor az az én hibám lesz.

-A saját maga hibája, ő kereste magának, nem te neki!

Közben Pauline öntött két pohárba bort, egyiket Marionak adta.

-Inkább igyunk arra, hogy Luigi megsértődött.

-Ilyenre nem iszom!

-Akkor arra, hogy mi ketten nagyon boldogok vagyunk!

-Arra ihatunk!

Koccintottak, de nem csak egy pohárral ittak. Mario közben csak Luigira tudott gondolni, hogy nem történt-e vele valami a viharban, de közben meg jól érezte magát, ezért nem ment utána.

 

Közben a kastélyban Daisy kifestette magát és felöltözött. David észrevette, hogy készül valahová.

-Nem mehetsz ki ebbe a viharba!

-Megyek bulizni, különben is a sofőr elvisz.

-Akkor jó, de szólok neki, hogy nagyon vigyázzon rád.

-Nem lesz semmi baj.

Tovább készülődött, David elment. Peach odament Daisyhez, akivel jóban volt, azonban neki sem mondhatta meg az igazat.

-Hová indulsz?

-Bulizni a barátaimmal! Nem jössz? Bemutatlak nekik. Nagyon jó fejek.

-Nem, köszönöm! A bulik nem nekem valók.

-Úgy is lesznek hercegi összejöveleke, tehát hozzá kell szoknod a sok emberhez.

-Tudom, David mindent elmondott. Nem hiszem, hogy elengedne.

-Ne hagyd, hogy így irányítson téged, szinte mindig az van, amit ő akar. Ezt nem hagyhatod!

-Nem tehetek mást!

-De miért nem? Érzem, hogy valamit nagyon titkolsz. Nem osztod meg velem, tartom a számat.

-Nem titkolok semmit!

Elszaladt, bezárkózott a szobájába és ott kisírta magát. Addig megtehette, amíg kegyetlen férje nem veszi észre.

Daisy elindult a sofőrrel, de a vihar továbbra sem csitult.

-Indulhatunk, Hercegnő?

-Igen.

-Kicsit veszélyes ebben a viharban. Nem gondolja?

-Egyáltalán nem, semmi baj nem történhet velünk.

-Induljunk!

Elindultak, azonban útközben lerobbantak.

-A fene vinné el! Elfelejtettem tankolni.

-Az nagy gond, akkor viszont gyalogolni kell.

-Semmi esetre sem mehet gyalog, David Herceg az orromra kötötte, hogy óvjam magát! Elmegyek a benzinkútra gyalog, mindjárt jövök.

-Menj csak, el leszek itt. Különben sem vagyok még késésben.

A sofőr elindult, Daisy a kocsiban maradt, elővett egy újságot és azt olvasta.

 

Luigi, mikor kiszaladt a házból, az utcákat járta, agyon volt már ázva. Daisy a kocsiból észrevette, azt gondolta, hogy talán eltévedt, ezért kiszállt, hogy segítsen rajta.

-Segíthetek? Eltévedtél?

Luigi sírt, a lány azonnal észrevette rajta.

-Mi a baj? Ki bántott?

-Senki! Csak utálnak engem.

-De ki? Elmeséled nekem?

-A testvérem egy ribanccal jár, és amióta vele van, velem rosszul bánik. Miatta megváltozott rossz irányba. A nőt láttam ma valakivel, de nem hisz nekem és az a szajha csak hazudozik, és letagadja, hogy engem állítson be rossznak.

-És nem mondod, hogy ki lettél zárva? Mert akkor elmegyek hozzátok és megmondom nekik, hogy nem tehetnek ki téged a viharba.

-Nem küldtek el, én jöttem el, mert már nem bírtam elviselni.

-Beszélhetek velük?

-Ugyan! Mit érsz el vele, csak kiröhögnek téged is. Semmi értelme, ezekkel nem lehet beszélni.

-Most mi a szándékod? Hol akarod tölteni az éjszakát?

-Az utcán, más választásom úgy sincsen.

-Dehogynem, az utcán nem maradhatsz! Gyere el velem bulizni, megismered a haverjaimat és felvidulsz! Jól fogod magad érezni.

-Elmehetek, addig sem kell hazamennem.

-Akkor gyere, ott van a kocsi! Az a baj, hogy a sofőr elfelejtett tankolni, ezért elment benzinért, de hamarosan itt van. Szállj be!

Beszálltak, de csurom vizesek voltak, így mindent összevizeztek.

-Így nem mehetünk sehová, haza kell mennünk átöltözni.

Mondta Daisy.

-Én semmi esetre sem megyek haza, akkor inkább vizesen megyek el.

-Nem szükséges! Gyere el hozzám, tudok adni neked ruhát! Van egy bátyjám, majd az övét felveszed.

-Oké, így már jobban hangzik.

Nem sokára jött a sofőr, beletette a benzint, majd beszállt.

-Menjünk haza, nagyon vizesek lettünk.

-Oké, de mondtam, hogy ne szálljon ki!

-Csak egy barátommal találkoztam és azért. Haza megyünk átöltözni.

-Ahogy akarja!

Megérkeztek a kastélyhoz, közben a vihar is elállt, már csak sima eső esett. Luigi nem gondolta volna, hogy a kastélyba fognak bemenni, csak mikor meglátta, akkor rákérdezett.

-Most akkor melyik a házad?

-Ez a kastély! Daisy Hercegnő vagyok, ha még nem jöttél rá!

Luigit igen csak meglepte ezt, álmában sem gondolta volna, hogy majd pont ő vele fog szóba állni egy hercegnő, de ezek szerint így történt.

-Valóban nem tudtam! Örülök, hogy találkozhattam veled, az én nevem Luigi!

-Örvendek, Luigi! Akkor mehetünk?

-Igen.

Mentek befelé, közben Daisy ezt mondta.

-Ha beértünk, akkor azt kell mondanod, hogy már ezer éve ismerjük egymást és jó haverok vagyunk! Ha megtudja, hogy csak ma láttuk először egymást, akkor David ki fog tenni.

-Ahogy szeretnéd, Hercegnő!

 

Mario és Pauline elindultak megkeresni Luigit elemlámpával. Pauline hisztizett, ő otthon akart maradni.

-Ezt most ugye nem gondolod komolyan, hogy ezzel tesszük tönkre a közös esténket!

-Gyere már és ne nyavalyogj már! Ez is a ti hibátok, kell nektek folyton veszekedni.

-De úgy is vissza fog jönni, minek ennyire aggódni érte?

-Addig nem fogom tudni jól érezni magam, amíg elő nem kerül.

-Hívd fel!

-Szerinted nem hívtam fel, nem veszi fel, lehet el sem vitte magával.

-Semmi értelme ennek a keresésnek. Biztos, hogy nem halt meg.

-Nem erről van szó, de nem hagyhatom egyedül az utcán ilyen időben! Már bánom, hogy nem mentem utána.

-És én nem mehetek haza?

-Nem! Együtt meg kell megtalálnunk.

-Ez egy baromság, elrontotta az esténket! Meg te is, mert itt keresgéled a semmiben, mikor már réges régen otthon van és rajtunk nevet, hogy mi megy az utcán keressük őt.

-Bár így lenne! Jól ismerem, ha megsértődik, akkor nehezen békül! De ilyen még nem fordult elő, hogy elszaladt volna otthonról.

-Ami késik nem múlik, kíváncsi vagyok hány napig nem látjuk.

-Ne mondj rossz vicceket, kezdesz bosszantani! Menjünk a rendőrségre.

-Te megőrültél! El fognak küldeni, ilyenekkel nem foglalkoznak.

-Az eltűnt személyekkel mindig foglalkoznak, segítenek megkeresni.

-De még ne menj! Lehet már otthon van!

-Menjünk, de ha nem fog égni a villany, akkor a rendőrségre megyünk!

-Jólvan!

Indultak hazafelé, de sötét volt, ezért Mario be se akart menni.

-Lehet, hogy már alszik.

-Nem hiszem, hogy ezek után tudna aludni.

-Honnan tudod?

-Gondolom! De akkor menjünk, ha reggelre se jön haza, megyek a rendőrségre. Vagy ha semmi életjelet nem ad magáról.

Bementek a házba, szárazra öltöztek. Pauline lefeküdt aludni, de Mario inkébb fent maradt, úgysem tudott volna így elaludni.

Luigi és Daisy indulásra készen álltak, mikor David megállította őket.

-Te hogy hogy visszajöttél? És ki ez a fickó?

-Ő egy régi barátom, találkoztunk útközben és szétáztunk, ezért haza kellett jönni átöltözni. Ugye nem baj, hogy odaadtam neki az egyik ruhádat?

-Ha a barátod, akkor nem! Ne menjetek sehová, hisz nem sokára vacsorához ülünk, szeretném meghívni a barátodat, legalább megismeri a te életedet is. Gondolom még sosem voltál itt a kastélyban.

-Még nem és köszönöm a meghívást!

-Ha már az én ruhámban vagy, részt kell venned egy elegáns vacsorán.

Asztalhoz ült mindenki: David, Daisy, Luigi és Peach.

-Ő itt a feleségem, Peach Hercegnő!

-Örvendek Hercegnő! Én Luigi vagyok!

-Üdv, Luigi! Egy kérdés!

-Csak nyugodtan.

-Te ugye olasz vagy? A Luigi az olasz név.

-Igen.

-Az jó! A nagybátyjám Olaszországba költözött. Már egy jó ideje kint van.

Aztán Daisy Luigihoz fordult.

-Nem akarod értesíteni a testvéredet, hogy itt vagy? Biztosan halálra aggódja magát.

-Nem hiszem, szerintem örülnek neki, hogy elmentem!

-Ne beszélj már hülyeségeket, mégiscsak a testvére vagy, nem hiszem, hogy nem aggódik, mikor azt sem tudja hol vagy!

-Otthon hagytam amúgy is a telefonomat.

-Odaadom az enyémet.

David közbeszólt.

-Mi a gond, Luigi?

-Ja, semmi!

Daisy válaszolt helyette.

-Az a gond, hogy összeveszett a testvérével és szó nélkül jött el, ezért ő nem is tudja, hogy itt van nálunk. Szóltam neki, hogy értesítse, hogy ne aggódjon egész éjszaka, de szerinte örül neki, hogy nincs otthon.

-Szerintem jobban teszed, ha szólsz neki.

Daisy odaadta Luiginak a telefonját, kénytelen volt felhívni Mariot, aki otthon csak ült az asztalnál és halk zene szólt, amikor megcsörrent a telefonja. Azonnal felpattant, reménykedett benne, hogy Luigi az. A kijelzőn azt jelezte ki, hogy rejtett szám, felvette.

-Szia, én vagyok az Luigi! Csak azért hívtalak, hogy nem kell értem aggódnod, jó helyen vagyok! Reggel megyek haza, jó éjszakát!

-Hol vagy? Ugye nem kórházban?

-Mondom, hogy jó helyen vagyok, a kórház az meg nem az. Jól vagyok, jól érzem magam, reggel megyek! Aludj jól!

Majd letette a telefont.

0 hozzászólás
2013. április 1. hétfő

Második rész: Pauline szeretője

A lagzinak vége lett, mindenki indult hazafelé. Az ifjú pár meg a repülőtérre vette az irányt, hiszen nászútra indulnak egy csodálatos szigetre, ahol csak kettesben lesznek és senki sem fogja őket zavarni. Két hétig lesznek távol.

Marioék is haza felé tartottak. Pauline féltékeny lett a Hercegnőre, de nem mutatta ki, nem akart emiatt veszekedést és, hogy Luigi kiröhögje, hogy neki volt igaza.  Este lefekvésnél azonban szóba hozta.

-Miért voltál annyit a Hercegnővel? Csak nem tetszik neked?

-Ugyan már! Rá is féltékeny vagy? Ennyire nem bízol meg bennem?

-Dehogynem, csak sokszor félek, hogy elhagysz egy másik nő miatt.

-Ez soha sem történhet meg! Nem cserélnélek le senkire sem!

-Szeretnék hinni neked. Úgysem találkozhatsz többé a Hercegnővel. Az ő világuk más, mint a miénk.

-Tudom, nem állt szándékomban tönkretenni a hercegi pár házasságát, mikor itt vagy nekem te, de amúgy sem tennék ilyet.

-Akkor jó!

-Már későre jár. Jó lenne már aludni.

-Oké, jó éjszakát!

-Neked is!

Leoltották a villanyt és végre elaludtak, egészen reggelig fel sem ébredtek.

 

David és Peach megérkeztek a luxus nyaralóba, már minden elő volt készítve az első éjszakájukra. Még soha sem voltak együtt, hiszen a lány mindig elutasította a Herceget, de most nem tehette meg. Nem is ellenkezett, olyankor mindig az apjára gondolt, aki ezt kérte tőle utolsó kívánságként. David vetkőztetni kezdte Peach-et, de a lány közbelépett.

-Én félek!

-Ugyan! Mitől?

-Megmondom az igazat, én még soha sem voltam senkivel!

David kinevette.

-Na ne viccelj velem, 28 évesen még mindig szűz vagy?

-Igen, mert az igazi nagy szerelmemnek tartogattam, aki nem jött el!

-Nekem tartogattad, a nagy Hercegnek! Na, ezt most elveszem tőled! Megígérem, hogy könnyedén fogok veled bánni, semmi okod nincs a félelemre.

Másnap reggel a tengerparton reggeliztek, gyönyörű volt a kilátás. Peach el volt ájulva, ő még soha sem járt ilyen gyönyörű helyen, eddig nem adatott meg neki.

-Annyira gyönyörű! Alig tudom elhinni, hogy én eljutottam ide és ilyet láthatok!

-Ilyen helyekre is eljuthat, akinem van pénze! Nagyon jól tetted, hogy hozzám jöttél, ilyen jó dolgod senki mellett nem lenne, mint mellettem! És még hercegnői címet is kaptál, az azért nagy szó.

Peach nem így gondolta, de nem mondhatott ellent. Ő elcserélte volna ezt az igaz szerelemért.

-Így van, ezért nagyon meg fogom becsülni a házasságunkat.

-Így beszél egy igazi hercegnő! Örülök, hogy már nem mondasz nekem ellent, így igazán jóban leszünk és nem lesz köztünk feszültség, ha szót fogadsz nekem!

-Tudom!

Közben elszomorodott, ami Davidnak egy kicsit sem tetszett.

-És ilyen szomorú képet sem vághatsz nekem, mert ettől rosszul vagyok! Senki sem tudhatja meg, hogy nem önszántadból jöttél hozzám, még a húgomnak sem szólhatsz! Előtte is színlelned kell! Megértetted?

-Igen, így lesz!

-Akkor most egy kicsit mosolyogjál és gyönyörködj a tájban! Arany életed lesz mellettem és legközelebb te választhatod ki az úticélt. Na, mit szólsz hozzá?

-Csodálatos!

 

Mario, Pauline és Luigi hármasban reggeliztek.

-A Hercegnővel álmodtál, Mario?

Kérdezte Luigi, erre Pauline ugrott, tudta nagyon jól, hiszen ezért csinálta. Mario rászólt.

-Kérlek, Luigi! Fejezd be! Nem álmodtam vele, nem tudom honnan veszed ezt!

-Tegnap nagyrészt vele voltál.

-Dehogyis, csak beszélgettünk, semmi sem történt! Túl nagy a fantáziád!

Pauline szembeszállt Luigival, nem fogja már hagyni, hogy felidegesítse.

-Nem fog engem elhagyni, akármennyire is azt akarod! Nem fog sikerülni a hülye kis terved, tudom, hogy ezt tervezed, mert fáj neked, hogy neked nincs senkid és, hogy Mario ezerszer jobb nálad, csak összevissza irigykedsz. Tegnap is megmondtam már, hogy soha az életben nem érhetsz Mario nyomába. Ezt most kimondom, mert ez a nagy igazság, akár tetszik, akár nem! És el fogom érni, hogy te eltakarodjál a kettőnk életéből, ugyanis mi össze fogunk házasodni és semmi szükség arra, hogy a kis tesó velünk éljen! Nem lóghatsz mindig Mario nyakán! Én most ezzel be is fejeztem, van egy kis dolgom!

A nő felállt, felkapta a táskáját és távozott. Mario értetlenül nézett Luigira, nem tudta elképzelni mi a fene történt köztük, hogy Pauline ezeket vágta a fejéhez.

-Ez mi volt. Luigi?

-Semmi újdonság nem történt, ez a nő egy ribanc! Most biztos a szeretőjéhez indul!

Mario ideges lett, hogy Luigi ilyeneket mond a barátnőjéről.

-Nem engedem, hogy bemocskold Pauline-t! Ha nem a testvérem lennél, már rég elküldtelek volna!

Amióta Mario Pauline-nel jár, azóta nem túl jó a viszonya Luigival, ugyanis ő nem kedveli a nőt és folytonos összetűzésbe kerül vele, Mario meg természetesen a barátnője mellé áll, mert szerinte Luigi alaptalan dolgokat állít róla. Természetesen ebben nem csak ő a hibás, hanem ugyanúgy Pauline is, akinek sikerült elérnie azt, hogy a két testvér rossz viszonyban legyenek egymással, most meg az a célja, hogy Mario küldje el Luigit, hogy ne kelljen egy fedél alatt élnie vele.

-Nem értelek, amióta vele vagy, teljesen megváltoztál! Már velem sem olyan vagy, teljesen elhidegültünk egymástól. Ez Pauline hibája, hisz látod te is, hogy ki nem állhat engem.

-Megjegyzéseket teszel rá, meg sem próbálsz vele jóban lenni!

-Mert nem őszinte, én tudom. Biztos, hogy vannak szeretői.

-Ezt bizonyítani is tudod?

-Sajnos nem, ez csak megérzés! Általában azok nem tévednek.

-Akkor tartsd magadban, senki sem kíváncsi rá rajtad kívül.

Pauline valóban a szeretőjéhez indult, Wariohoz. Ő is kövér és alacsony Mariohoz hasonlóan. Egy pénzéhes fickó, akinek a pénz mindennél fontosabb és ha komolyabb összeget ajánlanak fel neki, akkor bármiben benne van.

-Hello Béby! Már vártalak!

Pauline feldúlt volt, odavágta a táskáját a kanapéhoz. Wario látta rajta, hogy dühös, de tudta, hogy mindig fel tudja vidítani.

-Mi történt szépségem? Megint beszólt az a Luigi?

-Igen, már megint miatta történt minden! Tegnap Mario az esküvőn az este nagy részében a Hercegnővel volt, velem nem is foglalkozott és Luigika meg húzta az agyamat, hogy hamarosan lecserél engem a Hercegnőre, tehát jobb ha vigyázol. Nem bírom már elviselni, mikor tűnik el az életünkből?

-Ostoba fajankók, hagyd őket a fenébe és költözz hozzám! Lehet lesz egy jó meló, egy csomót fizetnek majd érte! Remélem összejön!

Ha pénzhez jut Wario, akkor nagyon hamar elveri az egészet baromságokra.

-Mario nem az! Te meg egy szélhámos vagy!

-Na, ne mondj nekem ilyet! Tudod, hogy jó party vagyok!

Közben rágyújtott egy cigarettára.

-Az vagy, de közben egy szélhámos is! Még állandó munkád sincsen.

-De ha kapok, akkor nagyon sokat fizetnek! Jobb mint az a vízvezeték szerelő, akinek ráadásul van egy idegesítő öccse. Most komolyan ezt választod?

-Szeretem Mariot és Luiginak nem sokára búcsút intünk. Ha lenne pénzem, megkérnélek, hogy tedd el láb alól.

-Gyűjtsél rá, én megteszem!

-Inkább ne öld meg, úgy sincs annyi, hogy neked jó legyen.

-Jólvan! Akkor szórakozunk egyet az ágyban?

-Igen, hisz ezért jöttem! Irány a szoba!

 

Két hét múlva a hercegi pár hazajött az utazásból. Indulhat a hétköznapi hercegi élet.

-Hogy érezted magad, drágám?

Kérdezte feleségét David.

-Mintha még mindig álmodnék, el sem tudom hinni, hogy hercegnő lettem, meg persze a te feleséged!

-Örülök, hogy így gondolod! Elmondom, hogy ez nem álom, hanem a valóság. Kezdj hozzászokni a gondolathoz, hogy mostantól egészen más fajta élet vár rád! Nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű dolgod lesz. Majd belejössz ebbe az életbe.

-Igen, tudom, hogy nem lesz könnyű megszoknom a fényűzést.

-Itt nem csak a fényűzésről van szó, viselkedni is ehhez méltóan kell, nem lehet akármit csinálni. Szigorú szabályokat kell betartani, mert ha egyet hibázol, akkor annyi, az emberek a szájukra vesznek. A hibákat nem könnyű kijavítani, de nem lehetetlen. Bár ez attól függ, hogy milyen súlyosat vétkeztél.

-Igen, értem! Igyekszem megfelelni a hercegnői elvárásoknak, tudom, hogy ez egy másfajta élet lesz, amihez én szoktam hozzá.

-Hamarosan megérkezünk a palotába! Készülj fel ismét az emberekre, mindenki minket vár, megint benne leszünk az újságokban.

-Hát ez a sztárság sem az én világom, de hozzá fogok szokni.

-Más választásod úgy sincs. Mi hercegek vagyunk, tehát persze, hogy mindenki ismer minket.

-Így van, ez egy nagyon jó élet, soha nem fogom megbánni, hogy hozzád mentem.

A valóságban nem így gondolta, de nem mert ellent mondani, meg amúgy sem akart az apja miatt, aki erre kérte. Nagyon nehéz volt a bánatát elfolytani magában és azt mutatni milyen boldog, főleg, hogy David tudja az igazságot, mégis ráerőlteti. De vajon meddig fogja ezt bírni?

Mikor megérkezte a kastélyhoz és kiszálltak a kocsiból, megrohanták azt az emberek, nagy részük fényképező géppel volt. Peac arcán kényszer volt a mosoly, az emberek nem sejthetnek semmit, ezt kell tennie, ezentúl nem mutathatja ki az igazi érzéseit, színészkednie kell.

 

Néhány nap eltelt az úfjú pár megérkezése óta. Marioéknál ismét kitört a balhé, de ennek most előzménye is volt. Pauline megint elment Wariohoz, a szeretőjéhez, most az utcán sétálgattak. Marionak és Luiginak azt hazudta, hogy dolgozik, Mario minden kétség nélkül elhitte, de Luiginak egyre furcsább volt, hogy állandóan dolgozik, mikor előtte ki nem állhatta a munkát, sőt ha lehetett, kerülte azt.

-Neked nem furcsa, hogy Pauline mostanában állandóan dolgozni megy?

-Nem. Úgy tűnik megkomolyodott, lehet hamarosan megkérem a kezét és össze házasodunk!

Luigi erről hallani sem akart, ez az arcán is látszott, ekkor Mario elnevette magát.

-Ne vágj már ilyen képet! Neked is marad hely a házamban, hisz tudod, hogy mindig számíthatsz rám!

-Nem erről van szó! Nem veheted feleségül ezt a nőszemélyt!

-Ne kezdd el megint! Tudod, hogy ebben nem akadályozhatsz meg.

-Akkor én elköltözöm!

-Senki sem akadályoz meg.

-Szóval ő fontosabb neked?

Mariot már kezdte idegesíteni, folyton ezzel jött.

-Egyformán fontosak vagytok, nem összehasonlítható a kettő, ő a barátnőm, te pedig a testvérem vagy. Ezt a viselkedést meg el lehet felejteni, mert én magam foglak kitenni téged, ha sértegeted Pauline-t.

-Szóval kitennél engem miatta? Nem is érdekelsz, én most elmegyek, mert úgysem térsz észhez, hiába erőltetem.

Luigi kiment az ajtón, Mario inkább nem ment utána, hagyta lenyugodni.

Ahelyett, hogy le tudott volna nyugodni, inkább mégjobban felidegesítette az, amit nem sokkal azután látott, miután elhagyta a házat: Paulina kézen fogva sétál egy kövér ronda alakkal, majd utána egymás csókolgatják.

-Sejtettem, de most már bebizonyosodott! Ezt el kell mondanom Marionak, nem mehet így tovább!

De előtte közbelépett, mindenáron be akart olvasni Pauline-nek.

-Lebuktunk?

Ekkor mindketten oda fordultak, Wario nem értette hogy került ez elő, ahogy a nő sem. Csodálkozva néztek egymásra, tudták, hogy ebből baj lehet, mert Luigi nem fogja őt kímélni, azonnal beköpi őket Marionak.

-Ez honnan került elő, béby?

-Honnan tudjam, valahogy el kéne hallgattatni! Találj ki valamit!

-Nincs nálam a nagy kés, hogy megfenyegessem!

-Ezt felejtsd el! Nem tarthatsz kést a nyakához!

Közben Luigi megzavarta őket a súgdolózásban.

-Elhiszem, hogy jó kibeszélni engem, de most már figyeljetek ide!

Mindketten Luigira néztek.

-Mi a fenét akarsz itt? Azt hiszed, ha beköpsz, Mario hinni fog neked? Eljátszottad már a bizalmát!

Szólalt meg Pauline.

-Én soha sem hazudtam Marionak veled ellentétben!

-Egy kicsit sem! Most is hazudsz!

-Én nem hazudok és nem fogom ezt tovább hagyni! Mert aki a testvéremet bántja, azt nem kímélem!

-Fenyegetni akarsz?

-Vedd úgy, ahogy akarod! Nem társalgok tovább egy ilyen romlott nővel!

Ezzel tovább is ment, a nő olyan ideges lett, hogy kitört belőle a hiszti. Wario ellökte magától, mert ezt már ő sem bírta.

-Befognád? Hisz te magad mondtad, hogy Mario nem fog neki hinni.

-És ha mégis? Vagy ha lefényképezett minket?

-Ennyire nem ravasz, hidd el! Nem fényképezett le minket!

-Merem remélni!

-Akkor folytassuk!

-Most nem lehet, haza kell mennem!

Luigi azonnal rohant haza, hogy megmondja Marionak. Berontott és kiabálni kezdett neki.

-Én mondtam! Szeretője van?

-Nyugodj már meg! Honnan veszed ezt a sületlenséget? Nem tudsz ezzel meggyőzni!

-Láttam egy ocsmány alakkal a parkban, egymás csókolgatták, miközben röhögcséltek!

Mario kinevette.

-Neked már látomásaid vannak!

-Nem vagyok őrült! Tudod, hogy jót akarok neked, én soha sem hazudtam neked!

Majd a testvére nyakába borult, amin most Mario igen csak meglepődött.

0 hozzászólás
2013. március 29. péntek

Első rész: Az esküvő

Egy nagy felújított kastélyban élt fiatal herceg húgával együtt. Sajnos a szüleiket korán elvesztették, ezért Davidra hamar rászakadt a felelősség tudat, ugyanis neki kellett vigyáznia Daisy-re. Hamarosan megnősül, egy Peach nevezetű szőke hajú lányt fog feleségül venni. A lány nem szerette a Herceget, de David kényszerítette őt az esküvőre: elment a haldokló apjához, hogy megfenyegesse, hogy beszélje rá a lányát, hogy menjen hozzá. Ha nem teszi meg, akkor Peach-et kivégezteti nyilvánosan. Nézzük, hogy is történt ez az egész.

 

David egyik reggel feldúltan jön haza, kiabál az inasának, Ranocchiának.

-Azonnal gyere ide, te átkozott csicska!

Daisy nem bírta már elviselni, hogy bátyja úgy beszél az inassal, mint egy kutyával, rá is szólt.

-Mi bajod van már megint, David? Elhiszem, hogy rossz napod van, de ne Ranocchián töltsd ki!

-Fogd be a szád és ne szólj bele a dolgaimba! Itt az történik, amit én parancsolok! Ez rád is vonatkozik, húgi! Most menj a szemem elől, nagyon ideges vagyok!

-Jólvan, borzalmas alak vagy! Itt sem vagyok már!

Daisy elment, Ranocchia megjelent, ahogy David parancsolta.

-Mit parancsol, uram?

-Készítsd el nekem a kedvenc fürdőmet!

-Azonnal!

David a nehéz nap után beáztatta magát a kádba és egy kicsit kikapcsolódott.

-Végre egy kis lazulás! Holnap megint vidékre utazom és megkérem Peach kezét! Ha visszautasít, kivégeztetem! Előbb az öreggel kell beszélnem, minél előbb, mert bármikor felfordulhat!

Majd jót nevetett magában a fürdőszobában.

Másnap reggel indult is.

-Hová mész már megint?

Kérdezte félénken Daisy.

-Dolgom van, nem fogom az orrodra kötni! Foglalkozz csak a magad dolgával.

Nem mert ellenkezni. A Herceg megérkezett a faluba, ahol Peach lakott az apukájával, be is csöngetett hozzájuk. A lány kinézett az ablakon, nem örült a váratlan vendégnek, de be kellett engednie, nem volt más választása.

-Gyere be!

-Köszönöm!

David beljebb fáradt, a konyhába vette az irányt, hiszen már teljesen ki volt éhezve a hosszú út miatt.

-Kínálj meg valami finomsággal!

-Nincs semmi itthon! Nem tudtam, hogy jönni fogsz, hiszen nem szóltál!

-Várható volt, hisz tegnap is voltam! Elvárom, hogy mindennap főzzél valamit, mert bármikor betoppanhatok!

-Mikor szállsz már le rólunk!

David begurult, kiabálni kezdett.

-Itt az van, amit én mondok, én vagyok a herceg! Te csak egy kis falusi liba vagy! Ha nem jössz hozzám feleségül, akkor megnézheted magad!

-Mert? Mi lesz?

-Meghalsz! Már ezerszer elmondtam, tehát úgy gondold meg! Mellettem arany életed lesz, mindent megadok neked ami kell, de csak amíg engedelmeskedsz, azt nem szabad elfelejtened, hogy ki a főnök! Apád hamarosan meghal és te itt leszel egyedül a nagy semmiben! Mehetsz mindennap dolgozni abba az ócska kis boltba ahol szinte semmit sem fizetnek! Ez most jobb neked?

-Te csak zsarolni tudsz és visszaélsz a hatalmaddal! Persze, hogy nincs más választásom, de mindent meg fogok tenni, hogy ne kelljen hozzád mennem!

-Azt majd meglátjuk, kisanyám! Nem érdemes velem újjat húznod! Most maradj itt, beszélnem kell apáddal!

-Úgy is mennem kell dolgozni, már így is késésben vagyok!

-Menj csak!

Peach elment, David meg nevetett magában. Bement a szobába az öreghez, aki feküdt az ágyban.

-Hogy van, kedves uram?

-Köszönöm, de sajnos egyre rosszabbul!

-Beszédem van magával! Remélem tartja a szavát!

-Miről lenne szó!

-Beszélje rá a lányát, hogy jöjjön hozzám!

-De ha nem szereti magát, akkor mit erőltessem?

-Rábeszéli, különben kivégeztetem a nyilvánosság előtt a lányát, tehát úgy beszéljen!

-Ezt nem teheti, ez bűncselekmény!

-Kit érdekel! Vagy rábeszéli, vagy meghal! Válasszon!

-Rendben van, rábeszélem!

-Na, azért! Holnap még eljövök!

David elment, este Peach hazajött a munkából, az apja egy fontos dologról szeretett volna vele beszélni.

-Drága kislányom, mielőtt meghalok, lenne egy utolsó kérésem! A magad érdekében meg kell tenned!

-Mi lenne az, apám? Bármit megteszek!

-Én már nem leszek és nem akarlak itt magadra hagyni! Menj feleségül a Herceghez, majd ő gondodat viseli, mindent megad majd neked! Tedd meg a magad érdekében! Az egy dolog, hogy nem szereted, de ennek így kell lennie! Vedd úgy, hogy ez az utolsó kívánságom!

-Ha te ezt szeretnéd, akkor megteszem a kedvedért!

Ekkor a lány sírásban tört ki, magához ölelte beteg apukáját.

 

Másnap reggel csörög a telefon a kis lakásban. Peach felveszi és szomorúan beleszól. David volt az, aki felhívta.

-Ma megyek hozzátok! Főzzél valami ebédet!

-Nem főzők! Apa az éjszaka meghalt és most egyedül maradtam!

Letette a telefont és zokogott. David meg csak nézett, majd mikor felfogta, ugrált örömében, hogy az öreg meghalt és így az esküvő hamarabb meglehet, mint ahogy tervezte. Daisy észrevette, hogy testvére örvend valaminek.

-Mi öröm ért?

Kérdezte.

-Veled megosztom a nagy hírt! Megnősülök!

-Komolyan?

A lány nagyon meglepődött, hisz még a barátnőjét sem ismerte, sőt még nem is említette.

-Ki az a szerencsés lány? Eddig miért nem ismertem?

-Mert falun lakik innen messze, meghalt az apja, ezért az esküvőt előrébb hoztuk! Ma megyek is érte és idehozom! Már beszéltem a pappal, folynak az esküvői előkészületek.

Daisy-nek rosszul esett, hogy semmit sem tudott erről.

-Ezt nem hiszem el! Semmit sem tudtam erről! Milyen testvér vagy te? Ketten vagyunk, de te semmit sem osztasz meg velem! Mintha nem is lennénk testvérek, komolyan mondom!

-Ne sértődj már meg, hisz ez nagyon kérdéses volt és nem akartam magam elbízni, de most, hogy már biztos, te vagy az első akivel megosztom! Ugye nincs harag?

-Hát ha így volt, akkor nincs.

-Akkor jó!

 

David indult, most elhatározta, hogy elhozza leendő feleségét a kastélyba, hogy azért mégse maradjon egyedül a házban. Nem is csöngetett be, csak úgy besétált, mintha otthon lenne.

-Szia! Készen állsz?

-Te mit keresel itt? Hagyj engem békén!

-Ugyan már, kicsike! Most magammal viszlek! Nem maradhatsz itt!

-Meg kell szerveznem a temetést, nem is tudom hogy fogom kifizetni.

-Emiatt ne fájjon a fejed, hisz én kifizetem, hamarosan a férjed leszek és mindent megadok neked! Jobb, ha nem mondasz ellent! Ma velem jössz és a temetés miatt ne aggódj! Szedd össze a dolgaidat, fél órád van, hogy elkészülődj.

A lány szó nélkül engedelmeskedett, de csak az apja utolsó kérését teljesíti. Tiszteletben tartja azt, tudja, hogy csak jót akar neki, lehetséges, hogy tényleg így lesz a legjobb. Fél óra múlva megjelent egy kis táskával David előtt. A férfi igen csak meglepődött, hogy ez az össz cucca.

-Ennyi a csomagod? Ne hagyj itt semmit!

-Csak a legfontosabbakat hoztam, azért szeretnék még visszajárni ide! Azt nem tilthatod meg!

-Nekem mindegy, most induljunk!

Hamarosan indultak, estére a kastélyban voltak. David hivatta Ranocchiát.

-Mutatsd meg a hölgynek a szobáját, majd készíts neki vacsorát meg egy fürdőt!

-Jöjjön, kisasszony! Megmutatom a szobáját!

Peach Ranocchia után ment a szoba felé, közben körül nézett, nem tudta elképzelni, hogy ő ebben a nagy kastélyban hogy fog kiigazodni, biztos volt benne, hogy egy párszor el fog tévedni.

Másnap reggelinél Peach és Daisy végre megismerhették egymást. Majd később Daisy ezt mondta Davidnak.

-Nem tűnik túl boldognak! Pedig az esküvő előtt mindenki boldog.

-Örül, hogy hozzám jöhet, de most halt meg az apja, tehát nem is rendezünk nagy esküvőt, csak a közeli barátok lesznek ott.

A valóságban hatalmas lagzira készült.

-Megértem. De nem lehet későbbre tenni az esküvőt.

-Sajnos nem, már megbeszéltem a pappal, ez a haláleset is váratlanül jött.

Most is hazudott David, ugyanis várható volt, mert halálos beteg volt az öreg és az állapota egyre csak romlott. Daisy persze mindent elhitt és nem látta ennek a hátterét.

-Értelek, végül is az a lényeg, hogy ti ketten boldogok legyetek!

-Úgy ahogy mondod!

Majd gúnyosan nevetett magában. A városban kiosztották a meghívókat, az összes lakos kapott, bőven elférnek a kastélyban meg az udvarában. Kaja lesz bőven, ha meg nem jön el mindenki, legfeljebb a kutyáknál köt ki, vagy esetleg a kukában. Pénz az van, így azt szórják is.

Az esküvő napján Daisy kinéz az ablakon, ahol rengeteg embert lát, azonnal magyarázatot követel Davidtól.

-Mi ez a sok ember itt, David? Nem arról volt, hogy csak kis esküvő lesz?

-De igen, csak sajnos tudomást szereztek róla az emberek és nem mondhattam nemet, mindenkit meg kellett hívnom, mert megígértem nekik!

-Nagyon furcsa dolgok történnek veled mostanában, mintha titkolnál valamit, de hamar ki fogom deríteni mi az.

-Nincs miért aggódnod, tudod, hogy egyenes ember vagyok, nincsenek titkaim!

-Hagyjuk! Akkor is furcsa vagy nekem.

Beengedték az embereket. A templomban csak a közeli hozzátartozók mehettek, a többiek a kastélyban várakoztak. Azért mentek olyan korán oda, mert mindenki közelről szerette volna látni az ifjú párt és képeket készíteni róluk.

David még utoljára beszélt leendő feleségével, mielőtt az átöltözött volna.

-Figyelmeztetlek, hogy viselkedj! Nem hozhatsz szégyent a hercegi családra! Ja, és úgy kell tenned, mint aki nagy boldog és elvárom, hogy mosolyogjál, mert egy csomó fénykép fog rólunk készülni, a tévében is benne leszünk, meg az újságokban! Ehhez tartsd magad!

-Így lesz!

-Azért! Menjél készülődni, már vár rád a sminkes meg a fodrász!

Nem sokára bevonulhattak a templomba, ott a pap összeadta őket, utána meg mentek a kastélyba. Először a hercegnővé avatás várt Peach-re, aztán jöhetett a lagzi. A vendégek elfoglalták már a helyüket. Peach egy óra múlva megkapta a koronát a fejére, ezentúl már hercegnőnek mondhatja magát, úgy mint David Herceg felesége, Peach Hercegnő.

Mindenki megtapsolta őket és kezdődhet a lagzi, megszólalt a zene és mindenki bulizott.

 

A városban egy nagy házban élt egy Mario nevezetű fiatalember barátnőjével, Pauline-nal és a testvérével, Luigival. Ők is ott voltak az esküvőn. Pauline ezt mondta külön Luiginak, amikor Mario egy kicsit odébb volt.

-Bárcsak Mario egy herceg lenne, feleségül venne és én lennék Pauline Hercegnő!

-Elégedj meg azzal, amid van! Marionál jobbat nem is találhattál volna jobban, szerencsés nőnek mondhatod magadat!

-Igazad van, ezért is mondtam, hogy bár ő lenne a herceg. Nem cserélném le ezzel a felfújt hólyaggal!

-Ne is próbálkozz ilyennel!

Akkor tűnt fel nekik, hogy Mario eltűnt.

-Hol van Mario?

-Neked kell rá figyelned, te vagy a barátnője! Vigyázz, nehogy egy másik nő társaságában legyen!

Pauline erre ugrott, amúgy is egy féltékeny típus volt.

-Ne idegesíts fel ezzel! Ezt direkt csinálod, tudod, hogy ez a gyenge pontom!

Luigi nevetett.

-Megyek és megkeresem és te itt maradsz!

A nő odébb állt, de Luigi utána ment.

-Maradj már itt, az agyamra mész, öcsi!

 

Mario meg épp Pauline-t és Luigit kereste, de belebotlott véletlenül Peach Hercegnőbe.

-Bocsánat, Hercegnő! Épp a barátnőmet meg a testvéremet keresem!

-Semmi gond, előfordul, főleg, ha ilyen tömeg van, mint most!

A Hercegnő Mariora mosolygott, amitől zavarba jött, ugyanis nem volt közömbös Peach iránt, nagyon tetszett neki. Semmi egyéb nem lehet köztük, hiszen most ment férjhez, neki meg itt van a barátnője.

-Akkor én most megyek is! Örültem, hogy találkoztam Önnel személyesen és láthattam ilyen közelről.

-Ugyan már, én csak egy egyszerű lány vagyok vidékről, csak most lettem hercegnő, de belülről ugyanaz maradok, mint aki voltam.

-Ön egy szépség, nem csodálom, hogy a Herceg beleszeretett!

-Ne hozzon zavarba, sosem mondtak még nekem ilyet.

Közben Pauline és Luigi megtalálták Mariot. Luigi megszólal.

-Én mondtam!

-Mit te idióta! Ez a Hercegnő, aki most ment férjhez, nincs okom féltékenykedni! Én is mentem, mert beszélgetni szeretnék vele, de te itt maradsz!

-Én a helyedben vigyáznék!

-Fogd be a szád! Csak irigykedsz Mariora, de a nyomába sem érhetsz!

Pauline rohant is Mariohoz.

0 hozzászólás
2013. március 28. csütörtök

A szereplők

Főbb karakterek:


Mario

Születésnap: 1981. július 9

Jellemzői: Ő a történek egyik főszereplője. Egy olasz származású vízvezetékszerelő. Korán elvesztette a szüleit, így csak testvére, Luigi maradt neki., akit nagyon szeret, még ha teljesen különböznek is és sokszor összevitatkoznak, de mindig békülés a vége. Ezen kívül szereti a kalandokat és éjjel-nappal talpon van. Ha egy napig otthon kell maradnia, akkor megőrül és mehetnéke van. Ráadásul még bátor is. Szereti az olasz ételeket, alacsony és kövér ember. Szerelmes Peach Hercegnőbe, mindent megtesz, hogy szerelme vele lehessen, ehhez meg kell küzdenie David Herceggel.

Luigi

Születésnap: 1983. július 14

Jellemzői: A történet másik főszereplője. Ő Mario öccse. A személyisége egészen más, mint Marioé, ő ugyanis kissé félénk és gyáva. Nem szereti a felhajtást, ami Mario körül megy. Ő akkor érzi magát jól, ha otthon lehet, ugyanis ez jelenti neki a biztonságot. Egy kicsit azért irigy Mariora, hogy ő sokkal sikeresebb nála és bátor is. Luigit a félénksége hátráltatja bizonyos dolgoktól. Magasabb és vékonyabb Marionál. Eleinte ő is szerelmes Peach Hercegnőbe, emiatt is féltékeny lesz Mariora, de később Daisy Hercegnővel több időt tölt el és látva, hogy a lány egyre jobban szereti, ezért neki is sikerül beleszeretnie.

Peach Hercegnő

Születésnap: 1985. szeptember 13

Jellemzői: Ő Mario szerelme, de a kapcsolatuk közel sem akadálymentes, hiszen többen is vannak, akik el akarják őket választani. A történet elején feleségül megy a gonosz David Herceghez, akibe még egy kicsit sem szerelmes. Később találkozik Marioval, akibe bele szeret, így a házassága David Herceggel tönkremegy.

Daisy Hercegnő

Születésnap: 1989. április 21

Jellemzői: Ő a gonosz David Herceg húga. Az ő szerelme Luigi, akivel össze is jön, de a Hercegnek ez egyáltalán nem tetszik, az ő kapcsolatukat is tönkre akarja tenni, de a testvére boldogságára nem gondol. Ezen kívül jó barátnője Peach Hercegnőnek, egymást támogatják.

Pauline

Születésnap: 1981. december 9

Jellemzői: Ő Mario exe. A történet elején még együtt vannak, de Peach Hercegnő miatt szakítanak, ugyanis Pauline nagyon féltékeny lesz és bármit megtesz azért, hogy visszaszerezze Mariot. Még David Herceggel is szövetkezik. Vele együtt a legkegyetlenebb dolgokra is képes, csak, hogy Mario újra vele legyen.

Rosalinda

Születésnap: 1986. november 1

Jellemzői: Egy magányos, okos, gazdag nő, aki egy társra vágyik. Édesanyja elvesztését nem tudja feldolgozni. Látva David Herceg tetteit, úgy érzi neki is közbe kell avatkoznia és segíteni mindenkinek, hogy a választottjával lehessenek. Azonban ő szerelmes lesz Luigiba, de nem talál viszonzást.

Wario

Születésnap: 1979. október 21

Jellemzői: Egy pénzéhes ember, aki ha pénzről van szó, bármire kapható. Luigihoz hasonlóan ő is irigy Mario sikereire, azonban ő mindenáron keresztbe akar tenni neki. Szövetkezik David Herceggel, aki rengeteg pénzt ajánl fel neki, hogy válassza el Mariotól Peach Hercegnőt. A pénz hallatán mindent belead, hogy elérje ezt.

Waluigi

Születésnap: 1980. július 21

Jellemzői: Wario haverja, egy rendkívüli rosszindulatú ember. Warioval ellentétben őt nem a pénz motiválja, hanem a rosszindulat. Neki az a szórakoztató, ha a másik szenved. Egy valakit néz ki magának, neki akar mindenáron ártani. Idegesíti Luigi tehetetlensége, ezért őt bántja mindig. Warionak segít, azonban nem azt teszi sokszor, amit kérnek tőle.

Ranocchia

Születésnap: 1988. február 16

Jellemzői: A történet elején David Herceg inasa, azonban kirúgja, mivel nem hajlandó elvégezni az utasításait. Daisy Hercegnő felveszi, így neki segít mindentben. Emiatt beleszeret a lányba, de nem talál viszonzást, mert a Hercegnő Luigit szereti. Luigi féltékeny Ranocchiára. Mivel ugyanazt a nőt szeretik, nem túl jó a kapcsolatuk.

Antonini

Születésnap: 1982. augusztus 4

Jellemzői: Ranocchia legjobb barátja, azonban sajnos nem egy őszinte barát. Őt a hírnév motiválja, ahol esetleg sztárrá válhat, oda megy. Nem egy sikeres ember, nem jegyzik meg őt az emberek, tehát olyan dologra is képes ennek érdekében, ami rá vet rossz fényt, égetni is képes magát, csak, hogy a középpontban legyen. A sikeres embereknek meg nyalizik és általuk akar a figyelem központjában lenni.

David Herceg

Születésnap: 1984. március 30

Jellemzői: Önző, egoista alak, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor botrányt csinál. Feleségül veszi Peach Hercegnőt, ezt is zsarolással éri el. Mario nagyon az útjába áll, még megölni is képes lenne, csak tűnjön el innen. Az inasát, Ranocchiát meg kötéllel elveri, ha ellent mond neki, de megtiltja neki, hogy ezt bárkinek is meg merje említeni, mert ha eljár a szája, akkor a nyilvánosság előtt kivégezteti úgy, hogy a fejét levágja.

0 hozzászólás