Luigi, amikor elolvasta Daisy levelét, egy kicsit megkönnyezett, Peach Hercegnő csodálkozva nézte őt.

-Mi történt?

-Semmi, csak olyan szép búcsú levelet írt nekem! Megmutatom!

Peach is elolvasta, ő igazán sajnálta, hogy ez történt.

-Sajnálom! Nem erre számítottam. Fáj, hogy nem láthatod már?

-Nem tudom, végül is igen.

-De ne félj, mindent el fogok követni, hogy tudjatok találkozni!

-Köszönöm!

-Majd még kereslek! Szia!

-Szia!

Elköszöntek egymástól, majd távozott Ranocchiával. Luigi meg hazament.

-Na, mit mondott nekeda Hercegnő?

Kérdezte Mario, Pauline most épp nem volt ott.

-Csak Daisy küldött nekem egy búcsú levelet, meg is mutatom!

Mario is elolvasta, majd így szólt.

-Ez szomorú! Sajnálom, hogy így alakult!

 

Peach és Ranocchia bementek a bevásárló központba. Egészen véletlenül itt volt Pauline és Wario is. A Hercegnő egyből felismerte a nőt, ezt mondta Ranocchiának.

-Az ott nem Mario barátnője?

-Nem tudom.

-Hát egyértelmű, hogy ő az. De akkor miért van mással? Mi a tipped?

-Fogalmam sincs. Nem ismerem őket.

-Figyeljük egy kicsit őket! Rendben van?

-Felőlem!

Fél órán keresztül követték őket, majd arra lettekk figyelmesek, hogy megcsókolják egymást. Peach felháborítónak tartotta.

-Ezt nem hiszem el! Ez megcsalja Mariot!

-De miért foglalkozik velük, Hercegnő?

-Mert nagyon megkedveltem őket és nem akarom, hogy szenvedjenek! Szerintem tudatni kéne erről Mariot! Csinálok róluk egy képet, és elküldöm neki!

Elővette a telefonját, majd lefényképezte őket, ahogyan csókolóznak.

-Remek, remélem hamarosan véget ér ez az érdek kapcsolat! Menjünk haza! És tartsd magad a megbeszéltekhez!

-Igenis Hercegnő!

Visszamentek a kastélyba. David már türelmetlenül várta a feleségét.

-Csak, hogy megérkeztél, drágám!

-Én is vártam, hogy hazaérjek, hogy már lássalak újra téged!

-Ezt már szeretem!

Megcsókolták egymást, azonban azt csak kevesen tudták, hogy ez a csók nem volt őszinte egyáltalán.

Nem sokkal később Peach és Daisy beszélgettek.

-Átadtam neki az üzenetedet!

Mondta Peach, és ekkor Daisy elsírta magát, majd odabújt a legjobb barátnőjéhez. Ezért Peach is megkönnyezett.

-Jaj, Daisy! Ne sírj már! Ne hagyd, hogy így uralkodjon feletted David! Titokban nem tudtok találkozni?

-Nem, mert félek és akkor őt fogja bántani és nem engem!

-Megértelek, de szerintem megéri kockáztatni. Ha szeretnéd, akkor segítek benne, bár nem akarlak rá beszélni a rosszra.

-Nagyon köszönöm, de nem vagyok elég bátor hozzá.

-A szerelem mindennél erősebb! Figyelj csak! Megkérem Davidot, hogy utazzunk el valahová és amíg mi távol vagyunk, addig te tudsz találkozni Luigival korlátlanul.

-Hát de az a Ranocchia úgy is keresztbe tenne nekünk! Leskelődik és alig várja, hogy lecsapjon, majd menjen árulkodni Davidnak.

-El lehet hallgattatni, bízd csak rám! Tudok vele bánni.

-De hogyan? A múltkor is nagyon kegyetlenül beárult minket!

-Ez nem így van, ő nem ilyen kegyetlen, csak fél Davidtól!

-Komolyan mondod? És te ezt honnan tudod?

-Úgy, hogy ma beszéltem vele! Eddig nem mert neki ellent mondani, de ha beszélek vele, akkor nem fog beárulni titeket!

-Köszönöm! Akkor ezek szerint tudsz rá hatni?

-Hát persze! Arról is tudott, hogy átadtam Luiginak az üzenetedet, mert David megint figyeltet engem, nem bízik bennem valamiért. Annyira nem is izgat, de megígérte, hogy hallgatni fog róla.

-Ennek örülök, remélem valóban tartani fogja a száját, mert akkor nagy baj lesz.

 

Mario és Luigi otthon voltak, megbeszélték, hogy megnéznek közösen egy szerelmes filmet.

-Hát akkor előkészítek mindent a filmnézéshez!

Mondta Mario.

-Rendben van.

-Addig válaszd ki mit szeretnél megnézni.

Luigi szétnézett a DVD-k között, majd sikerült egyet választania. Ez egy olyan film volt, ami két szerelmespárról szól, akiket a sors elválaszja egymástól őket. Ugyanis ez a régi időkben játszódik, és a társadalmi különbségek nem engedik meg, hogy ők boldogok lehessenek, de legalább mindent megtesznek egymásért.

-Legyen ez!

-Oké, ez jó lesz! De ez olyan szomorú! Biztos, hogy ezt akarod?

-Igen, én még nem láttam.

-De sírni fogunk rajta.

-Nem baj!

-Nekem nincs kedvem sírni.

-Na, légyszi!

-Jó, de csak a te kedvedért.

Végül betették és valóban nagyon szomorú film volt, mindketten meghaltak és együtt temették el őket. Ráadásul egy gonosz ember okozta a halálukat. Mindketten sírtak rajta, ekkor ért haza Pauline, aki nem értette mi van velük.

-Veletek mi történt? Miért sírtok?

Kérdezte meglepetten a nő.

-Hát, csak megnéztük ezt a filmet.

A lány kinevette őket.

-Jézus Mária! Két érzelgős szaralakkal van dolgom?

Luigi erre ideges lett.

-Nem vagyunk szaralakok, de te viszont az vagy! Menj csak a szeretődhöz!

-Te fogd be a szád! Úgy is te húzod a rövidebbet!

Mario közéjük állt.

-Most álljatok le! Luigi, te meg ezt a szerető dumát felejtsd már el!

-Még mindig hiszel ennek?

-Ne kezdjük el elölről, kérlek!

-Majd meglátod, hogy nekem van igazam! El is mentem innen!

Odébb állt, Pauline mentegetőzni kezdett.

-Nem tudom mit képzel ez magáról! Ugye nem hiszel neki?

-Persze, hogy nem! Szeretlek!

-Én is téged, drágám!

-Ha megkérném a kezedet, igent mondanál?

-Hogy ne! Minden álmom egy pompás esküvő, ami hozzám illik! Persze Luigi nélkül mégjobb lenne, de tudom, hogy lehetetlen!

-Jól tudod!

-És nem akarod megkérni a kezem? Biztos arra készült, ha már megkérdezted!

-Majd egyszer ennek is eljön az ideje!

-Ahogy akarod, drágám!

 

Közben a kastélyban Peach rábeszélte a férjét, hogy utazzanak el valahová.

-Mit szólnál, drágám, ha elutaznánk valahová kettesben?

Amit a férfi nem is tartott olyan rossz ötletnek.

-Ezt már szeretem, szépségem! A kívánságod számomra parancs, nézz ki magadnak egy helyet! Oda megyünk és annyi időre, amennyire csak te akarod.

-Legyen egy hónap!

-Rendben van, cicám!

-Elmegyek az utazási irodába, hozok pár katalógust.

-Ne menj te sehová! Ranocchia, azonnal gyere ide!

Amilyen gyorsan csak tudott, futott is.

-Mit parancsol uram?

-Most azonnal menj el egy utazási irodába és hozd el összes katalógust! Úgy értem, hogy minden fajtából egyet.

-Igen, uram! Indulok is!

-De csipkedd magad, nem érünk rá! Na menj már!

Rohant is.

 

Mario elhívta Luigit vásárolni, mert egyedül nem akart menni.

-Eljössz velem vásárolni, Luigika?

-Minek? Mikor ott van neked Pauline! Miért nem vele mész? Különben sem vagyok Luigika!

-Hát, mert neki akarok venni ajándékot, ami meglepetés, azt szeretném, ha segítenél kiválasztani.

-Születésnapja lesz vagy mi?

-Nem, hanem csak úgy figyelmességből, hogy érezze, hogy szeretem.

-A szeretet nem a drága ajándékokon múlik.

-Ki mondta, hogy drága ajándékot akarok neki venni? Csak egy kis apróságot.

-Jó, elkísérlek!

-Rendben, köszönöm! Jó testvér vagy!

-Szívesen!

Elindultak, bementek egy ajándékboltba.

-Mit szeretnél venni neki?

Kérdezte Luigi.

-Te mit vennél?

-Ennek a nőnek? Tudod, hogy semmit.

-A barátnődnek, te kis buta?

-Ékszert. A nők szeretik az ékszereket.

-Igazad van, akkor menjünk innen és nézzünk be egy ékszerboltba.

-Oké!

Összefutottak Ranocchiával, aki szembe jött velük.

-Nézd csak ki van itt!

Szólalt meg Luigi.

-Hello, Ranocchia!

Köszönt rá Mario.

-Sziasztok!

-Mi járatban vagy erre?

A kezében utazási katalógusok voltak.

-A Herceg és a Hercegnő elutaznak egy hónapra! Peach Hercegnő ötlete volt, hogy Luigi és Daisy tudjanak találkozgatni nyugodtan.

Luigi felháborodott, haragudott Ranocchiára.

-Nyugodtan? Szeretnéd, mi? Hogy majd szépen beköphess a Hercegnek! Tudom, hogy ez a terv, engem nem nézel hülyének, te felhőkarcoló!

-Nem vagyok felhőkarcoló és nem foglak beárulni titeket, ugyanis megígértem a Hercegnőnek!

-Ígérgetni lehet, de neked egy szavadat sem hiszem el!

-Sajnálom, hogy elvesztetted felőlem a bizalmadat és igazad is van. De nekem a szüleim értékeket tanítottak és én becsületes vagyok.

-Lehet mondani bármit, akkor sem fogok benned megbízni! Legalább elismered, hogy igazam van, valóban nagyot hibáztál, amit már nem is nagyon fogsz tudni helyrehozni. Nagyon nehéz dolgod lesz! Ha meg kockáztatok, akkor nekem annyi! Tehát?

-Nem akarsz találkozni Daisy Hercegnővel?

-Várod az alkalmat! Húzz el innen nagyon gyorsan, mert beverem a képedet!

Ranocchia szó nélkül odébb állt, Luigi nagyon mérges volt.

-Miért beszélsz így vele, Luigi?

-Szerinted? Ez árult be minket, amikor elmentünk kettesben! Hátsó szándékai vannak és játssza a nagy becsületest! Te elhinnéd?

-Hát nem tudom, nekem rendes fickónak tűnik, láttam az őszinteséget a szemében!

-Tényleg? Mert én nem! Tudod, hogy óvatosnak kell lennem! Eddig te sem akartad, hogy találkozzak vele!

-Igen, igazad van! Nem szabad megbízni az ilyen alakokban, ez is David csapdája lehet, amit rajta keresztül akar megvalósítani! Nekem van egy olyan érzésem, hogy a Herceg zsarolja szerencsétlen fiút, és ő meg fél tőle.

-Ha így is van, akkor meg főleg nem fogja elmondani.

-Ki fogom szedni belőle és ha így van, akkor segítünk neki megszabadulni a Hercegtől.

-És mégis hogyan? Megzsarolod, hogy beszéljen?

-Nem zsarolom meg, de tudok hatni az emberekre, majd meglátod!

-Jó, majd meglátjuk!

Ranocchia hazaért a katalógusokkal, odadta Davidnak.

-Köszönöm, most menj a helyedre! Estig látni sem akarlak!

Majd odament a feleségéhez, hogy válasszon helyet.

-Itt vannak a katalógusok, kiválaszthatod hová menjünk.

-Az jó lesz, ha estére eldöntöm?

-Igen, drágám! Akkor majd este megmondod hová menjünk.

 

Mario és Luigi hazamentek, ekkor Mario vacsorázni hívta Pauline-t.

-Ugye elfogadod ma este a vacsorameghívásomat?

A nő nagyon megörült neki.

-Hát persze, már azt hittem soha nem hívsz meg vacsorázni! De mondd, hogy Luigi otthon marad!

-Persze, hogy itt marad, a ma este csak kettőnkről szól.

Este indultak is, így Luigi egyedül maradt otthon, végre elmehet, anélkül, hogy Mario kémkedne utána.

Mario és Pauline asztalhoz ültek és mikor elfogyasztottak mindent, Marionak volt egy meglepetése. A zsebébe nyúlt, majd elővette a gyűrűt.

-Szeretném megkérni a kezedet! Ugye feleségül jössz hozzám?

A nő megdöbbenve nézett Mariora és egyenlőre semmit sem tudott mondani.